Délibábos oldal |
Jó hangszóróból könnyű
jó hangdobozt csinálni
- mondta bánatosan
egy mérnök ismerősünk,
pedig ő a három magyar
hangszórógyár közül
éppen abban dolgozik,
amelyiknek a technológiája
még a leginkább
elfogadható.
Dehát akkor honnan vegyünk
jó hifi-hangdobozokat
Magyarországon?
Három gyárunk mindegyikének megvannak a maga erényei. Az egyikben a
nagy gyártóképességet dícsérhetjük; az üzemi kultúrának egy
méltányolható fokát a másikban; a harmadikban a vállalkozó kedvet.
Csak a hangszóróik! a hangszóróik!-azok nem akarnak úgy szólni, ahogy
kellene. (Avagy éppen úgy szólnak?) Közhely, hogy a hangszórókhoz
mindenekelőtt jó mágnesre van szükség. A legnagyobb kötélhúzás így
természetesen a mágnes körül folyik. Néha sikerül beszerezni,
többnyire exportcélokra, és "akkor aztán meg is lehet nézni az
eredményt - legalábbis így mondták nekünk Nagyon Illetékes Helyen -,
mert minden a mágnesen múlik". Sajnos, Horáció, több dolgok vannak
földön és égen, mintsem hogy minden bajotokat letudhassátok azzal a
szerencsétlen mágnessel.
Annál is kevésbé, mert jó mágnes sincs. A kísérletezés azonban folyik,
több-kevesebb lelkesedéssel. Nem csak mi, hanem az ipari emberek is
dédelgetnek egy-két délibábot. Hátha valamelyik egyszer virágba
szökken! Az egyik ilyen délibáb nagyon korán elhervadt. A Hármak
egyike vagy másfél évvel ezelőtt azzal állt elő, hogy mi lenne, ha
közös erővel (értsd: állami hitellel) hangszórógyárat építenének a
zöld mezőn. Ott aztán mindenki megrendelheti, amit akar, azt épít
belőle, amit akar, és oda adja el, ahová neki tetszik. Többszáz millió
forintba került volna az új üzem; iszonyatos összeg, és bár állítólag
hamar megtérült volna, hiszen külföldi vevő is jelentkezett a jövő
méhében szunnyadó hangszórókból építendő hangdobozokra, az ötlet
elvetélt. Kiváncsiak vagyunk: vajon, ha felépült volna az az üzem, ott
más is rendelhetett volna hangszórót nem csak a BEAG, Orion, Videoton
Mondjuk a Mérgespusztai Melléküzemágak Szövetkezete is? (Lásd
sajtószemlénkben a francia hifi-kisiparral kapcsolatos
célozgatásokat.) Mindazok, akiket határozottan irritálna, ha a
mérgespusztai melléküzemágiak nekiállnának hangszóró-dobozt gyártani,
nyugodjanak meg: ez a szövetkezet csak a mi fantáziánk szüleménye. De
azért játsszunk még el ezzel a gondolattal. Tegyük fel, hogy létezik
Magyarországon egy olyan üzem, amely elfogadható áron elfogadható
minőségű, felár fejében pedig még ennél is jobb hangszórókat hajlandó
szállítani bármely közületnek. Akkor a Mérgespusztaiaknak szükségük
van még egy konstruktőrre, mondjuk a Műszaki EgyetemrőI vagy az
Akadémiáról, s ezt a szellemi kapacitást valamiféle egyszeri
megbízás keretében sokkal olcsóbban megszereznék, mint amibe egy
süketszoba megépítése kerülne. (Nota bene: még kiderülhet, hogy
éjszaka a veteményesben különösen kedvező körülmények között
végezhetők az akusztikai mérések.) Kellenének még a keresztváltók, de
ezeket - ha már egyuer megtervezték őket - nagyon sok vállalatnál el
lehet készíttetni. Be kéne szerezni néhány célműszert is, de ezekután
a hangdobozgyártás aggasztóan kezdene hasonlítani a bútorgyártáshoz.
Javasoljuk mindenkinek, hogy ezt sürgősen higgye el nekünk, és
bizonyítékul felhozzuk az ismert hangszóró-kitek példáját. (Kit =
félkész, gyárilag átmért fődarabok formájában forgalomba hozott
termék: hangszórókhoz a dobozt otthon kell megépíteni.) Ezek között
kivételes minőségű típusok is akadnak. A mérgespusztai (avagy
pusztamérgesi?) hifi-hangdobozok feltehetően drágábbak lennének a
jelenlegi nagyüzemi dobozoknál, hiszen kevesebb készülne belőlük. Így
hát a szövetkezet marketing menedzserének - mert miért is ne lehetne
ilyen - a magasabb igényű vevőközönséget kellene célbavennie. Tehát
felárral rendelné a hangszórókat, jobb alkatrészeket hajtana fel a
keresztváltókhoz, s amennyire mi ismerjük ezt a törekvő, de minden
hiúságtól mentes fickót (hiszen mi találtuk ki), képes lenne a
prototípust hozzánk meghallgatásra-tesztelésre beküldeni... Némi
import persze elkerülhetetlen, ha valaki tényleg jót akar gyártani, de
ez természetes. Például ami a magassugárzókat illeti, idehaza eddig
nem sok biztatót láttunk, és ami még a legjobbnak bizonyult, azt vagy
alkatrész formájában hozták be Angliából, vagy kooperáció keretében az
NSZK-ból. Mellesleg a három nagy gyár közül ketten együttműküdnek
ismert nyugati cégekkel. Hosszú távon ez bizonyára jó hatással lesz az
átlagos magyar hifire - de hát kellene valami átlagon felüli is. A
dollárokkal takarékoskodni kell, kivéve, ha sikerül valami jó üzletet
kötni. A magnók és a lemezjátszók importhányada egészen pontosan 100
százalékos, az erősítők is tele vannak tűzdelve importalkatrészekkel -
talán hangdobozokra is el lehet költeni egy ésszerűen alacsony
devizaösszeget. Pontosabban szólva: ha egy hazai gyártmányú, kétutas
hifi-doboz párja négyezer forint, és a mérgespusztaiak elismert
külföldi hangszórókból építik meg ugyanezt tízezerért, olyan
minőségben, hogy ezt a Bizományiban húszezerért sem kapnánk meg
(vigyázat, ezek reális adatok!) - elfogadhatónak tartanánk azt a 30
százaléknyi importhányadot. A kétféle piac nem zavarná egymást, hiszen
mindig többen áldoznak kevesebb pénzt a középszerűre, mint nagyobb
summát a kiemelkedőre. És mégis kialakulhatna valamiféle egészséges
verseny. Akiket érdekel: a Mérgespusztai Melléküzemágak Szövetkezetét
víziúton lehet megközelíteni, azzal a hajóval, amely
sajtószemle-rovatunkban szerepel. Körülbelül a Jóreménység Fokánál
taláható. (Mint ismeretes, arrafelé dúlnak a legnagyobb viharok.)
Darvas László