Hangszerviz |
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, s
igyekszünk válaszolni kérdéseikre, elsősorban a Hangszerviz hasábjain.
Kérjük, ne küldjenek válaszborítékot: ha írunk, rászánjuk a költségét.
Akikre név szerint nem hivatkozunk, többnyire szintén megtalálhatják
kérdésükre a választ, csak esetleg másnak címezve, vagy máris cikk,
teszt formájában. A programunkkal rokonszenvező levelekből csak
mutatóban közlünk néhányat. A kritikus megjegyzéseket közreadjuk; ha
gyakran ismétlődnek, mindig az élesebb változatot tartjuk meg. A "..."
jelzés kihagyást jelöl. Közérdekűnek tekintjük és ezért térítés nélkül
közreadjuk Olvasóink adásvételi- és cserejavaslatait - csak ne
feledjék, hogy minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez
vámcédula szükséges. Rovatunkat május 15-én zártuk. (Következő
számunkat nagyon gyorsan kell elkészítenünk, kérjük Olvasóinkat,
írjanak minél hamarább.)
Címünk: Hifi Magazin, 1906 Budapest, Pf.223.
Három februári levél...
(A Balatoni úttörőváros központi hangstúdiójának munkatársai
nevében:)
Karvai Attila
studiótechnikus, Zánka, Pf. 24., 8250
Egy 8 fős kis munkahelyi kollektíva nevében írok. Már nem győzzük
kivárni a következő számot... Szinte leírhatatlan, mennyire örültünk,
amikor megjelent az őszi szám... Manapság, amikor már a Magyar
Elefánttenyésztők 15 fős táborának is saját lapja van, ideje volt,
hogy megjelenjen egy ilyen szaklap is.
Szűcs János,
Tatabánya, Jászai Mari u. 10/1, 2806
...Sajnos, II. számukat hiába kerestem december óta. Remélem
(sokadmagammal), nem igaz a hír, hogy nem jelenik meg több kiadás...
Válaszuk helyett az újabb számot szeretnénk kezünkben tartani! Kérjük
a társfórumok áldozatkész összefogását!...
Valóban úgy gondolja, hogy akad "társfórum" amely hajlandó volna
"összefogni" az érdekünkben?
Kruppai Alajos,
Székesfehérvár, Álmosvezér u. 45.
Szabadjon kérdeznem, hogy lehet-e számítani a lap megjelenésére,
vagy a gyártását beszüntetik-e?...
Mint láthatja, gyártjuk, gyártogatjuk.
...és néhány márciusi
Jeszmás Károly,
Leninváros, Kilián-köz 4., 3580
Azután szeretnék érdeklődni, hogy a Hifi Magazinra miért nem lehet
előfizetni? A leninvárosi Postahivatal lapkiadó részlegénél azt a
tájékoztatást kaptam, hogy már a második szám megjelenése után 200-250
példányt tudnának Leninvárosban eladni, az eddigi 6, illetve 10
példány helyett.
Balatoni István,
Budapest, Hegedűs Gy. u. 97/b., 1133
...A Magazin népszerűségét legjobban az újságárusok tudják
igazolni, bár - a második szám késedelmes megjelenése és az állandó
kérdezősködés miatt - gondolom, közülük többen a pokolba kívánták a
lapot...
Nekem is tetszik a Hifi Magazin közvetlen, szerintem túlzások
nélküli hangneme, őszinte véleménnyilvánítása, különösen az, hogy jó
arányokat felállítva foglalkozik technikai, esztétikai, kereskedelmi
kérdésekkel. S mindezt közérthetően nyújtja - ami mai, bonyolultan
tudományoskodó világunkban ritkaság. Örülök, hogy a Magazinnak van
egyénisége, és ha ez megmarad - bízzunk benne! - biztosítottnak látom
a lap jövőbeli sikereit is. A Hangszervíz remek ötlet...
Szucsány György,
Budapest, Dózsa Gy. u. 44., 1224
Én azoknak a táborához tartozom, akik nagyon örülnek, hogy ez az
újság létrejött, mert én nem tudok hozzájutni a külföldi
szakirodalomhoz, és a különböző leírások hitelességében nem nagyon
bízom, így ez az újság az egyetlen "hifi-támaszom". Az első szám
megjelenése után azért nem ragadtam rögtön tollat, mert nem akartam
elhamarkodottan és semmitmondóan fecsegni, amit néhány levélíró társam
is megtehetett volna...
Örömmel olvastam a Revox fono-előerősítőről, és ha ezekután a BEAG
végfoknak - mely Önök szerint is "élő" modell - leközölnék a
kapcsolási rajzát, akkor még talán nekem is lehetne elfogadható áron
jó erősítőm... Tudom, hogy nem Önök az illetékes fórum, de nagyon jó
lenne, ha tudnának valamit tenni azért, hogy nálunk is lenne a
hifi-barátoknak klubjuk, ahol az autóklubhoz hasonlóan bevizsgálnák,
beállítanák az ember szerelését.
Gergelics László,
Érd, Művelődési Központ, Engels u. 9., 2030
...Mivel az utóbbi hónapokban egyre többen jöttek be a Művelődési
Központba hasonló ötletekkel (ez talán a Hifi Magazin eddigi két
számának hatása), elhatároztuk, hogy beindítjuk Hangvadász Klubunkat.
Egy kérdés: lesz-e humorrovat is a magazinban?
Nem. Túlságosan sótlanok vagyunk hozzá.
Gedeon József
Bp., Engels tér 2., 1052
...Jóllehet csak néhány támadó levelet kaptak, Önök ezeket is
becsülettel közreadták ...Felfoghatatlan, miért ez az acsarkodás,
hiszen az első szám fényes bizonyítéka volt (és a második is az) a
jószándéknak és az újítani akarásnak. Aki a HFM-et támadja, az a jó
ízlést, a humort és a mértéktartást szólja meg. (Nem vagyok
lefizetve!)
Török Gábor,
Bp., Karinthy F. út 27., 1111
...Végre egy igazi, egészségesen bíráló, olvasmányos,
szórakoztató, de mégis komoly szakújság! Elhatároztam, én is a
segítségükre sietek; amennyiben érdemesnek találják, szívesen
felajánlom Sony-láncomat mérési célokra...
Tóth András,
Nagykanizsa, Kisfaludy S. u. 12., 8800
...őszintén megvallva, a első példányt ahogy hazahoztam, jó
másfél hétre elfektettem, mert nem volt rá időm, és felületes
belelapozással olyan benyomást nyertem, hogy reklám-jellegű kiadvány,
lásd: Reklámújság kiadása. Utána végre a cikkeket is elkezdtem
olvasni, és akkor jöttek sorra sűrű bocsánatkéréseim. (Egyhuzamban
kiolvastam). A két szám ismeretében elmondom, hogy kellemesnek tartom
a lap hangvételét, a közvetlenséget, és esetenként a "nagyképűséget"
is, amelyet néhányan esetleg kifogásoltak...
Csalódás
Kiss Géza,
Szolnok, Csanádi krt. 3., 5000
A Hifi Magazin első számának megjelenése után írt levelemen még
örömmel üdvözöltem kezdeményezésüket, mert meggyőződésem, hogy
Magyarországon is nagy szükség van egy olyan folyóiratra, amely segít
eligazodni az eletroakusztika világában. Második számuk után viszont
fájó szívvel ugyan, de én is az ellenzékhez csatlakozom. Nem ezt
vártam. Nem erre van szükség... Érthetetlen számomra, hogy egy
szakmailag felkészült, jótollú szerkesztőgárda miért laposítja el
kiadványát azáltal, hogy túlságosan széles skálán kíván mozogni,
ezáltal óhatatlanul átfedésbe, ismétlésekbe, sőt, konfliktusokba kerül
más kiadványokkal, és csalódást okoz valódi híveinek.
Ehhez nincs hozzáfűzni valónk, csak az, hogy egy pillanatig sem
kételkedünk Szolnoki olvasónk jóhiszeműségében. Mindezt nem mondhatjuk
el néhány további levélről. Ezek - hogy szemérmesen fejezzük ki
magunkat - szintén visszautasítják magazinunk programját, ámde
kritikájuk olyannyira heves, és olyannyira egy bizonyos cikkünkkel
kapcsolatos, hogy külön alcím alá soroltuk őket, más hasonló tárgyú
reflexiókkal együtt.
Egy évkönyv kritikájáról
Kelticska László,
Bp., Vihar u. 5/c, 1221
...A Csabai Dániel-féle Magnós Évkönyvvel kapcsolatos
észrevételeikre csak annyit: ennek (és az ezt megelőző évenkénti
kiadványoknak) sok hibája mellett egyetlen erénye volt: ez volt az
egyetlen Magyarországon, amely a maga módján próbálta jól-rosszul
tájékoztatni az érdeklődőket. (Mi is ezt írtuk. Szerk)
...A jövőben is türelmetlenül várom ugyanilyen nívós tartalommal
és külsővel a Hifi Magazin megjelenését.
Lechner Péter,
Békéscsaba, III., Kulich Gy. 31/a, 5600
...Ez a lap az Önök lapja, nem pedig a magyar hifizőké. Lapjuk
olyan mércét, minőségi szintet és olyan gépeket állít "piedesztálra",
amelyeket hazánkban csak horribilis összegekért lehet vagy épp nem
lehet megvásárolni...
Roppantul feldühített Csabai Dániel Magnósok Évkönyve című művének
lehúzása. Nem mintha magam sem találtam volna szarvashibákat, de
először saját házatájukon kellene rendet csinálni. Mellesleg az
évkönyv a maga 50 forintjáért mérhetetlenül több információt nyújt,
mint a magazin 40 forintért, amely ráadásul kb. 50 oldal reklámot
tartalmaz...
Köves Lajos okl. villamosmérnök,
Bp., Csokonai u. 32., 1190
...Rendkívül felháborított az a hangnem, ahogyan Csabai Dániel
könyvéről írtak... Nagyon féltékenyek lehetnek Csabai sikereire a
hifi magazin írói... a két hifi magazinon kívül még nem láttam
sehol, semmilyen szakmai írásukat, se a Rádiótechnikában, se a Kép- és
Hangtechnikában, de nem tudok róla, hogy akár egy könyvük is megjelent
volna a hifiről. Honnan veszik hát a bátorságot ahhoz, hogy egy nagy
múltú és jó szakmai hírű szakmai író könyvét, illetve annak kiragadott
sorait ilyen szemtelenkedő hangnemben kritizálják? Ez nem helyénvaló
még akkor sem, ha az a néhány sor (kétszáz sor. Szerk.) rosszul van
fogalmazva, mert a könyv valódi értékét nem ez jelenti. Azt szeretném
tudni, mitől lettek ilyen hirtelen ezek a "szakemberek" mindentudó
zsenik? Arról nem is beszélve, hogy saját cikkeik nem a
legzseniálisabbak, és külön meg kell mondanom, hogy ami a két számban
közölt készülékismertetést illeti, annak elvi felépítését is a Csabai
könyvekből lopták. Nem valami fair-play tehát, hogy valakinek ellopjuk
az ötleteit, s aztán aljas módon pocskondiázzuk. Ezt a levelet tegyék
ki a lapjukban, ha nem szégyenlik magukat! Az eddiginél becsületesebb
tevékenységet kívánva, üdvözlettel.
Ön visszaél helyzeti előnyével: mi nem válaszolhatunk hasonló
modorban. Mint láthatja, közreadtuk levelét, hiszen nem a címzettre,
hanem a feladójára dehonesztáló.
Ami a plagizálást illeti, attól tartunk, Ön nincs tisztában vele,
hogy mit beszél. Lopni csak onnan lehet, ahol van mit. Tesztjeinket
jólismert külföldi minták nyomán alakítottuk ki; az objektív és
szubjektív vizsgálatoknak ez a fajta ötvözete eddig teljességgel
ismeretlen volt a hazai sajtóban.
Horváth Dezső,
Nyíregyháza, Toldi u. 53/A, 4400
...végre új megközelítésben lehet információhoz jutni a
közkedvelt, de alacsony színvonalon művelt Hi-Fi technikáról,
sokoldalúan...
Az a néhány ember, aki az információs piacot uralja, sajnos, nem
szereti igazán ezt a területet, és nem tiszteli igazán olvasóit,
hiszen egyébként nem lennének ennyire igénytelenek és pontatlanok. Nem
rontanák az írott szó hitelét...
Vékási Zoltán,
Bp., Kossuth L. u. 114/B., 1205
...Már az első lap megjelenése után meg akartam írni a
véleményemet, azonban nem szeretek leveleket irkálni. De mivel a
második példány még rosszabb volt, mint az első... így szinte
kényszert érzek e levél megírására...
Bár külföldi Hifi Magazin még nem volt a kezemben, csak
prospektusok és katalógusok, azért tudom (honnan? Szerk.), hogy mi
való, illetve mi kell egy ilyen magazinba. Szomorú, hogy Önök ezt nem
tudják! A következő témakörökkel kellett volna foglalkozni ugyanis a
lap terjedelmének legalább 80 százalékában... Ha valamelyikük vette
volna a fáradságot és elment volna valamelyik műszaki bizományiba
néhány készülékről fotót csinálni, máris sokkal jobb lap készült
volna...
Gondolom, hogy lapjuk hirdetés nélküli változatának árát viccnek
szánták (mely Önök szerint a jelenleginek majdnem a háromszorosa
lenne!) Ugye? Elég, ha utalok arra, hogy van egy magazin (IPM), ami a
nyomdatechnikát illetően majdnem azonos, nagyobb terjedelmű, kevesebb
hirdetést tartalmazó magazin, és ára 32, - forint. (Nemde, ez már
megint egy olyan dolog, amelyhez Ön nem ért ugyan, de azért sokkal
jobban tudja másoknál? Szerk.)
...Amikor az első számban nem találtam Csabai Dániel nevét a
szerzők között, akkor még csak gyanítottam, hogy nem véletlenül maradt
ki. Most már határozottan tudom! (Most már nem kunszt. Szerk.)
...Sokat tanulhatnának tőle! Eltekintve attól, hogy Ő könyveket
ír, Önök pedig magazint, csupán a tartalmat és a stílust
összehasonlítva a különbség óriási, és nem az Önök javára!!
Tulajdonképpen nem tudom, mi idegesítette Önöket a legjobban? Mert
hogy nagyon idegesek voltak, az látszik a válaszból is... Gondolom, az
sem véletlen, hogy a TIT hangtechnikai előadásait is Ő tartja...
Én ezen okok miatt több Hifi Magazint nem veszek meg.
Égi Endre,
Baja, Corvin Ottó u. 18., 5603
...A Magnósok évkönyve megkapta azt, amit megérdemelt, de ha a
diplomácia alapszabályait tekintem, a sok közvetlen eszköz alkalmazása
nem célravezető. Csabai vitathatatlan érdemeket szerzett, nem
feltétlenül kell egy magasabb szintről az alacsonyabbat bírálni. Az
Önök tevékenysége eléri a célját ilyen, szinte a személyeskedésbe
átcsapó bírálat nélkül is.
Nyirati Tibor,
Százhalombatta, Ifjúság út 7/A, 2441
...Egyetlen dologról szeretnék írni, ami nem tetszett a lapban,
mégpedig az, ahogyan (durván és kíméletlenül) ráhúzták Csabai Dánielre
a vizes lepedőt! Az ő könyveinek a címe nem Hi-Fi Évkönyv vagy
hasonló, hanem Magnósok Évkönyve (ámde jócskán foglalkozik hifivel is;
egyébként a magnó is hifi-eszköz. Szerk.)... mégha az adatlapok
hamisak is néhol, végül is mi kezdők örülhetünk, hogy Önök előtt
egyáltalán foglalkozott valaki a témával...
És el tudják dönteni a kezdők, hogy melyek azok az adatok, amelyek
"néhol hamisak"?
Rákosi Péter,
Bp., Népfelkelő u. 77., 1154
...Csabai Dániel viszont új oldalt nyitott a hazai hifinek! Ezt az
érdemet nem szabad tőle elvenni... Tudniuk illene azt is, hogy
nagyságrenddel kevesebb olvasójuk lenne most, ha valaki immár egy
évtizede nem alakította volna ki - részben - ezt a tekintélyes amatőr
társadalmat... Ez abszolút nem fair play! Önöknek egyetlen
kötelességük van, Csabai Dánielnek a válasz lehetőségét megadni,
illetve erre felkérni. A műszaki irodalomban ilyen nonszensz és az
olvasó számára érthetetlen-értelmetlen rivalizálással nem
találkoztam... Maradok tisztelettel állandó olvasójuk...
Tisztázzuk a fogalmakat. A Magnósok Évkönyve nem szakirodalom. A
Hifi Magazin sem szakirodalom. Mindkettő úgynevezett ismeretterjesztő
irodalom. A szakirodalomban is, az ismeretterjesztő irodalomban pedig
méginkább, igenis gyakoriak a polémiák; ezek nemegyszer sokkal-sokkal
hevesebbek, mint az, amely Önt felháborította.
Kárpáti Árpád,
Bp., Károlyi M. u. 14/a, 1053
..."Évkönyv magnósoknak" - telitalálat! Minden emocionália zönge
(káröröm) mellőzésével. Ettől fórum ez a lap. Nem hiszem azonban, hogy
a "vad szakmai torzsalkodások" vitafórumává változtatva...
egyértelműen csak hasznára válna...
Bibók Péter,
Salgótarján, Kismarty u. 2., 3100
...Talán egy dolog, ami nem tetszett. Úgy érzem, a magazin nem
arra való, hogy akár szakmai, akár személyes okon alapuló
ellentéteknek adjon hangot... Még akkor is ezt mondom, ha
véleményüket e területen én is teljes mértékben osztom. A Hifi Magazin
nem foglalkozhat ilyen kicsinyes dolgokkal. Az erre fordított energiát
fordítsák hasznosabbra.
Az utolsó levelet maga Csabai Dániel írta, nem nekünk ugyan, hanem
- ki tudja, miért - a Reklámújság főszerkesztőjének. Mellékelt egy 14
gépelt oldalas, egyébként minősíthetetlen hangú cikket, amelyet nekünk
közölnünk kellene. Természetesen nem közöljük: Olvasóinknak még
időnként megadhatjuk a jogot, hogy eltérjenek a tárgytól és
személyeskedjenek - szakíróktól konkrétumokat és tárgyilagosságot
várunk. Erre azonban Csabainak érthetően nem volt módja, hiszen a
Magnósok Évkönyvéről közölt kritika minden sora helytálló.
Most pedig megfogadjuk Olvasóink tanácsát, és energiánkat
hasznosabb dologra fordítjuk.
A szerkesztő
Konstruktőr-ujjgyakorlatok
Abonyi György,
Bp., Gorkij fasor 25-27., 1071
...Bár magam nem profi hangtechnikával foglalkozom, szívesen
vennék részt áramkörök tervezésében, megépítésében és bemérésében.
Most például többféle előerősítőt szeretnék összehasonlítani: Holman,
Leach, PS Audio stb. Ha elkészültem, szívesen átadnám Önöknek is egy
összehasonlító teszthez.
Köszönjük, érdeklődéssel fogadjuk.
Vincze Aurél,
Baja, Fábik u. 17., 6500
...Most kísérletezem egy olyan szerkezet készítésével és
beépítésével egy 4000 DS-be, amely a szalag mennyiségével arányosan
állítja a féket. Ha valami elfogadható eredményre jutok, nagyon
szívesen közreadom.
Bizakodva várjuk, nagyon sok Akai-tulajdonossal együtt.
Akai-3F házasság
(Rádiófrekvenciás zavarok)
Garas István,
Kiskunfélegyháza, Ságvári u. 5., 6100
...Van egy Akai AP 100C lemezjátszóm és egy dán sztereó
rádió-erősítőm (3F Dansk HIFi). Amikor a lemezjátszót hallgatom,
valamilyen háttérzaj szűrődik be. Ez akkor is hallható, ha a
lemezjátszó nincs is bekapcsolva. Úgy tűnik, mint ha a lemezjátszó
vagy az összekötő zsinór antennaként működne. A háttér-zaj azonnal
megszűnik, amikor a lemezjátszó összekötő zsinórját kihúzom a
rádióból.
Gábor György,
Bp., Tigris u. 10., 1016
...Berendezésem: Dansk 3F rádió, Akai AP 100C lemezjátszó. A
hangszedő tisztán, érthetően, bár halkan fogja a moszkvai rádió
adását.
Mindez a Ramovill-szervíz szerint típushiba. Javasolták, hogy
építtessek be a lemezjátszóba egy előerősítőt, és a rádióból vétessem
ki ugyanezt. Talán nem kell Önöknek részleteznem, hogy előbb fogok
csirkét keltetni a készülékben, mint hogy ezt megcsináljam. Más
megoldás valóban nincs?
Ugyanezt több olvasónk is szóvá tette: úgy látszik, hogy ennek a
két készüléknek a kombinációja különösen érzékeny a rádiófrekvenciás
zavarokra, s ez Zánkától Kiskunfélegyházáig igen sok lemezhallgatónak
megkeseríti az életét. Ebben a számunkban amúgyis megindítjuk "MOD" -
azaz: módosítás, modernizálás - című rovatunkat (lapunk vége felé
található), s kézen fekvő, hogy legelőször az Akai és a 3F sokakat
érintő problémájával foglalkozzunk.
Politikánk
Az alábbi két levelet sok hasonló tárgyú közül emeltük ki.
Szabó Zsolt,
Mecsér, Dózsa Gy. u. 42., 9176
...Nem egészen értem, hogy a Saba gyár termékei miért kerülték el
eddig a T. Szerkesztők figyelmét. Nem hinném, hogy csúcsreceiverjei,
tunerjei, erősítői különös mértékben elmaradnának a nemzetközi
élmezőnytől. Bár hallanom egyetlen ilyen készüléket volt szerencsém,
nevezetesen a Saba ST 9241 digitált. Specifikációik alapján úgy érzem,
hogy az új MD 292 tuner és az új erősítőjük, az MI 215 sem rosszabb.
Végtelenül megörülnék, ha előbb-utóbb hallhatnék - több társammal
együtt - ezekről a készülékekről is.
Miből gondolja, hogy elkerülte a figyelmeinket a Saba/Telewatt? A
nemzetközi élmezőny nívósabb, mint hinné, és a rajtengedélyt nem
prospektus-adatok alapján osztogatják. Sokszáz olyan cég létezik,
amelynek legalább ilyen szépek és jók a készülékei és a prospektusai,
és mégsem fogunk írni róluk a Hifi Magazinban, akkor sem, ha messze
meghaladják a hazai átlagot. Minden időnk kevés lenne rá.
Mi csak kétféle ajánlást ismerünk. Az egyik: ha a nemzetközi
sajtóban többen is egyetértenek valamely készülék kvalitásait
illetően. A másik: ha sikerül találni egy majdnem ilyen jót, de
sokkal-sokkal olcsóbban. A Saba valahogy egyik kategóriába sem illik.
(A gyár címét természetesen megadjuk a többi között).
Szűcs János,
Tatabánya, VI. Kertváros, Jászai Mari u. 10/1.
...Véleményem szerint például az 1980. RT évkönyv nagyszerű,
megépíthető kapcsolásokat közöl, úgy pre-, mint power amplifiereket.
Nem reszortja feltétlenül egy hifi-lapnak a kapcsolási rajz közlése.
Mégis köszönet érte, ez is bizonyítja segítőkészségüket...
Távol álljon tőlünk, hogy megbántsuk a kitűnő RT-évkönyv
szerkesztőit: semmi kétségünk, hogy technikai szempontból kitűnő
konstrukciók rajzát közlik. Ők viszont nyilván nem tekintik
feladatuknak, hogy szubjektív eszközökkel is minősítsék ezeket a
készülékeket. Ha tehát ők történetesen közreadnák a Revoxelőerősítő
rajzát, azért tennék, mert technikailag elfogadhatónak,
megépíthetőnek, korrektnek tartják - mi viszont azért tettük, mert ezt
az elektronikát be tudjuk illeszteni egy általunk ismert
etalonrendszerbe. És ez nagyon nagy különbség.
Még mindig Polimer
K. Zs.,
Miskolc (teljes cím megadva)
...Az ember megveszi a drága szalagos magnót 7-15 ezer forintért,
és nem tudja használni. Azért nem, mert nem lehet használható szalagot
kapni. Polimeren kívül másfajta nincsen. Eddig 6 tekercs különböző
Polimer szalagot próbáltam ki, ugyanazzal az eredménnyel. A felvétel
visszahallgatásánál a hangerő ingadozik, a magas hangok rendszeresen
eltűnnek, az orsónak nagy az oldalütése és úgy kóvályog mint gólya...
Egyébként utánreszelés nélkül fel sem lehet tenni a magnóra. Egy
tekercs végigjátszása után olyan a szalagpálya, mint a disznóól. Más
szalagoknál ezt soha nem tapasztaltam. Néhányat ugyan a gyártó
hősiesen kicserélt, de azok semmivel sem bizonyultak jobbnak.
Magnószalaggal mi sajnos nem láthatjuk el. Fogadja el a
vigaszdíjat: az általunk még nem hallott "szalagpálya" kifejezésért
felvesszük műkedvelő nyelvészeink sorába és megküldjük Önnek a Hifi
Magazin jelen számát.
Füzesi László,
Bp., Molnár u. 33., 1056
...Úgy látszik, az Önök lapját sem kerüli el a Polimer-vita. Én
megjelenése óta használom ezeket a szalagokat, teljes megelégedéssel -
főleg DP 26-ot. A szalagokon - kb. 30 tekercsem van - még nem találtam
gyári hibát, és most már az orsók minősége is jó. A fejeket sem
piszkítja, 30-40 óra előtt nem szükséges a tisztításuk. Egy alkalommal
módom volt néhány elektroakusztikai jellemzőt mérni. Készülékem, Tesla
B43 A a Polimer LH szalagokkal is teljesítette (túlteljesítette) a
gyári adatokat... Érdekes viszont, hogy az LH Super jel-zaj viszonyban
és magashangátvitelben gyengébbnek bizonyult...
Bóna Antal,
Bp., Fogarasi út 91., 1141
...Más olvasók a Polimer szalagokkal nem voltak megelégedve. Én
kb. 4 éve használok Polimer szalagokat (DP 26), de hiányosságot még
nem tapasztaltam... az én Polimer szalagaim egyenletesen simák, a
jelhordozóréteg időtálló, az orsók nem ütnek és egyenletesen
csévélődnek ...Tehát összefoglalva, a legmesszebbmenőkig meg vagyok
elégedve a Polimer szalagokkal, és ha lehetne más típust kapni, akkor
is Polimert vennék...
Önök a 19-es sebességet tartják hifinek, viszont az én B
100-asommal a magnó egyetlen, 9,5cm/s sebességénél Polimer szalag
esetén - a HiFi hangminőség fennáll (50Hz-15 000Hz)!!!
Attól tartunk, hogy a leveléből vett második idézettel tökéletesen
megmagyarázható az első.
Szabó Sándor,
Törökszentmiklós, Rezeda út 15., 5200
Kedvenc Hifi Magazin! Nagyon köszönöm, hogy elküldted nekem az
olyannyira áhított téli számodat! Örömmel tapasztaltam, hogy semmiféle
színvonalcsökkenést nem szenvedtél... Nos, egy baráti jótanácsot
kérlek, hallgass meg tőlem, az idősebb jogán, hiszen 25 éves vagyok,
te pedig csak néhány hónapos... Jó lenne, ha foglalkoznál a
magnószalagok tesztelésével. Először is; neked van szalagod, nekem
nincs...
Nekünk sincs.
Kozma Benedek,
Bp. Dob u. 87., 1077
...A Polimer-cikknek az a megállapítása, hogy vas-króm kazettát
nem lehetett kapni, nem helytálló, mivel karácsony előtt a Skála
áruházban még pult felett is lehetett kapni Sony FeCr típusú
kazettát...
Sajnos, számos olvasónk éppen abban a pillanatban nem tartózkodott
a Skálában.
Nemcsak a GX 4000
Kallós Tibor,
Székesfehérvár, Olaj u. 66., 8000
...Amikor elérkeztem a 24. oldal első hasábjának végéhez - ahol a
GX-es Akaik egy kellemetlen jelenségéről írnak -, szinte felugrottam
az újsággal együtt. Talán kitalálják, hogy miért. Valószínű, hogy a
jelenség azonos azzal, amit én tapasztalok, és 1977 óta nem találok rá
megoldást. Készülékem Akai GX 630D. A mélyhangokat én a belső sávon
hallom, mégpedig az alatta lévő sávról. Tehát a 3-as sáv hallgatásakor
a 4-ea sáv mélyhangjait, a 2-es sávról pedig az 1-es sávét hallom
visszafelé... nem tudok belenyugodni, hogy 19-es sebességen szinte
használhatatlan.
Minden részvétünk Öné, mint a negyedcsíkos magnótechnika egyik
áldozatáé. Amit Ön is megfigyelt, az kisebb-nagyobb mértékben, de
minden negyedcsíkos magnó hangján felfedezető - ami persze nem fogja
megvigasztalni sem Önt, sem az olcsóbb készülékek tulajdonosait. Hogy
miért nem panaszkodnak erre többen? Talán azért, mert a közhasználatú
magnók többsége még 19-es sebességen sem elég jól közvetíti az egészen
mély (60Hz alatti) hangokat, másrészt még az azonos típusú magnófejek
között is nagy eltérések adódnak.
Mondhatnánk, térjen át két sávra - de már a 19-es szalagsebesség
propagálásával is közbotrányt okoztunk a hazai szalagmizéria
közepette...
AMATŐR NYELVÉSZEK FIGYELEM!
Következő három kiadásunk a tiszteletdíj
találjatok megfelelő magyar szót az alábbiakra:
Bookshelf-hangdoboz
- könyvespolcon is elhelyezhető, de a minidobozoknál
azért nagyobb hangsugárzó
Woofer
- mélyhangszóró;
midrange
- középhangszóró (olyasmi kellene helyettük, mint a
"tweeter" helyett a "csipogó") Változatlanul szívesen
fogadunk javaslatokat a tuner, a receiver, a tape deck
kifejezések magyarítására is. Vigyázat: nem körülírást várunk,
hanem találó, rövid szót!
Minden tiszteletünk azoké, akik szerencsét próbáltak, hiszen
olyasmire vállalkoztak, amibe nekünk már beletört a bicskánk. Az
eredmény, az eredmény egyelőre mérsékelt, de bizonyára lesz még jobb
is. Ilyesfajta pályázatok futottak be: tőrádió, tőmagnó, ráerősítő,
magnóváz, főrádió, vezérlő, hangoló, ráder (!), rádió- és magnóalap,
illetve -egység, alapvevő, rá-adó, kombirádió magneton, magnófedélzet
- íme, közreadtuk őket.
Mégis, hogy lelkesítsük nyelvújítóinkat, hat Olvasónknak
megszavaztuk a tiszteletdíjat, annak ellenére, hogy amit ajánlottak,
az nem annyira új, mint inkább helyes. Bibók Péter salgótarjáni,
Molnár György kaposvári és Szerencsés György szegedi olvasónk a
szalagjátszó kifejezést ajánlja. Ez ismert, de nagyon kevéssé
elterjedt szó; a "lemezjátszó" analógiájára szerkesztették.
Rokonszenvezünk vele, de még el kellene dönteni, hogy "deck"-et
jelentsen-e, avagy bármiféle magnót.
Zimányi Árpád (Miskolc) két idegen eredetű, de elfogadott magyar
szót egyesit: magnópult. Nem túl szép, de tömör és pontos - talán
beválik. (A gyakorlat dönti el.)
Végül a miskolci Molnár Ferenc és a budapesti Nagy Mihály
javaslatában azt az eltökéltséget méltányoljuk, amely ezúttal belőlünk
hiányzott. Ők kijelentik, hogy receiver ide, receiver oda, ezt a gépet
nevezzük csak szépen rádiónak, ahogy más is hívja, merthogy ez a
becsületes neve. Alighanem igazuk van; hiszen a hagyományos értelemben
vett rádiók nem tartoznak a hifi körébe, s ha mégis dolgunk akad
velük, akkor még ráérünk megmagyarázni, hogy kivételesen valóban
rádióról lesz szó. Egyébként viszont ez a régi és jó kifejezés
felszabadul a mi céljainkra. (A "tuner" helyett persze valami mást
kell kitalálni.)
Tartozunk még egy vallomással: az előző számunkban a szerkesztő
tolla megbokrosodott, és ez a szó csúszott ki alóla: sasszé - ami nem
alvázat jelent (sasszi), hanem tánclépést. Mint egyik olvasónk meg is
jegyezte: ennek csak annyiban van köze a hangszórókhoz, hogy a
tánclépést zenére szokták lejteni. Miután a "sasszé" szó itt valóban
helytelen, az angol közvetítéssel érkezett, de feltehetően francia
"sasszi"-t (chassis) pedig nem fogadta el a köznyelv, - a legokosabb,
ha ezentúl egyiket sem használjuk.
*
Átprogramozás
Hárs Péter,
okleveles gépészmérnök, Budapest
(Álnév; a levélíró kérésére nevét, címét és berendezésének
típusjelét nem közöljük.)
...Valóban kevesen értenek hifiül hazánkban, a "szakértők" néhány
szabályt erősítő kivételtől eltekintve műszaki (prospektus)
szemléletűek. Nagyon kevés embernek van módjában saját kritikusa és
értő fülével megfelelő körülmények között végighallgatni a különböző
élvonalbeli készülékeket, és kitapasztalni, hogy az agyonreklámozott
berendezések valójában "szubjektíven" milyen hangot szolgáltatnak.
Meggyőződésem (mint Önöknek is), hogy a jelenleg elterjedt műszaki
specifikációk nem jellemzik kielégítően a készülékeket, különösen nem
az elektromechanikus átalakítókat. Ez a vélemény a saját
tapasztalataimból következik, sikerült méregdrágán egy jóhírű, márkás
berendezést összevásárolnom. (Az ára körülbelül 15 000,- márka.
Szerk.) Bizony gyengécske hangot produkál. Különösen a hangdobozaim
"színesek", igaz, hogy romba lehet velük dönteni a házat. Erősítőm,
nagyhírű cég csúcsmodellje, kitűnő műszaki adatokkal rendelkezik. A
hifi műszaki oldalához eléggé értek, a legmodernebb műszerekkel mértem
végig.
Nos, megjelent a Magazin, és nem tudtam ellenállni a kísértésnek,
hogy meghallgassam Petike Lajos nagyradicsért berendezését. Hátamra
kaptam tökéletes erősítőmet, és beállítottam hozzá. Kb. egy órát
hallgattam a "hardware"-ját, és bizony elcsodálkoztam, hogy ilyen
létezik. Megdöbbentő, hogy a Spendorok milyen jól szólnak, nagyon
emlékezetes élmény volt. Sajnos, nem képes a számomra kívánatos
nagyobb hangerő produkálására, de hihetetlenül életszerű, csodálatosan
tiszta hangot hallottam. Azt a bizonyos szárnykürtöt (a többi
hangszerekkel együtt) tényleg a "szoba sarkában fújták".
Jó, jó. A hangdoboz tényleg kitűnő, de vajon jobb-e az
agyondicsért őskori csöves Radford az én szintén agyondicsért kitűnő
erősítőmnél? Szétdobtuk a lakást, padlónmásztunk, kábeleket
szereltünk, majd feltettük az első lemezt, és jött - a lelombozódás.
Az enyém sokkal rosszabbul szólt... s ami vérlázító, a
minőségkülönbség Art Garfunkel énekhangjánál jelentkezett.
Énekhangjánál! Nincs benne nagyon magas és különösen mély összetevő:
lassú szóló, gyors változások, impulzusok nélkül. Nehéz elmondani, mi
volt a különbség. A hangképben egyforma intenzitással voltak mélyek és
magasak, a Radford kristálytiszta, szárnyaló, nyílt, sima, az egész
szobát betöltő énekhangot produkált, míg az enyém, bár hasonlóan, de
egyáltalán nem szárnyalóan, és főként - csak ezt tudom mondani -
érdesen, gorombán szólt.
Ennyit erről, és még annyit, hogy beszámolómat a jelenlevőkön
kívül, villamosmérnök kollégáim közül senki sem hitte el. Azóta
"átprogramozottnak", "Petike-őrültnek" és le sem írhatom, még minek
becéznek. Hangsúlyozom, Petike sem "csőfülű". Előző, tranzisztoros,
nem túl drága, és szintén borzasztóan ronda Sugdenje véleménye szerint
alig különbözik a Radfordtól, és még felsorolt néhány igazán kitűnő
típust. Tanulság: majdnem minden drága, csillogó, kitűnő hifi-cucc
csak addig szól szépen, (ha egyáltalán szépen szól), míg egy sokkal
olcsóbb, és sokkal szebb hangú társával össze nem hasonlítják...
Szerintem hifistáink 99 százaléka hasonló helyzetbe kerülne ilyen
összehasonlításkor. Íme a Magazin legfőbb értéke. Ha két évvel
korábban jelenik meg, elkerülhettem volna ezt a zsákutcát, és most már
sokan elkerülhetik. Zsebre megy...
A Revox-Akai mérkőzés nálam a Revox elsöprő győzelmét hozta. A
Revoxokban elég sok belső beállítóelem van. Ezek szeretnek
Regensdorftól Budapestig elállítódni, de szakértő, szervizkönyv
szerinti újra beszabályozásuk után az Akait és a saját kitűnő
specifikációjukat is könnyedén lekörözik. Szubjektív meghallgatáskor
is ezt tapasztaltam.
(A Revoxok egyik legnagyobb erénye, hogy Regensdorftól Budapestig
nem szeretnek elállítódni. Amit mi használtunk, egyébként is agyonmért
példány volt. Igazat adunk azonban Önnek abban, hogy más, jobb
kontrollberendezésen, mint amivel az Akait teszteltük, a különbség
nagyobb lett volna. Szerk.)
A hifi nem cél, hanem eszköz, és ezt az ekvalizátor-tesztre
válaszolom. Készséggel elismerem, hogy kitűnő berendezésen, kitűnő
lemezt hallgatva csak ronthat a hangképen, de saját gyakorlatomból
tudom, hogy régebbi, rosszminőségű, már a stúdióban elfuserált
lemezfelvételeknél nagyonis hasznos, jelentősen lehet vele a hangképen
javítani. És én elsősorban a zenét szeretem, csak utána a hifit...
Mi is elsősorban a zenét szeretjük, és ezért nem használunk
ekvalizátort. Próbáltunk pedig, nem is egyszer. A szerkesztő például,
egy ízben vagy 28 régi poplemezt szeretett volna a "szuper
hangszínszabályozó" segítségével magnóra felvehetővé varázsolni. A
huszonnyolc közül egyetlen egyen sem segített az ekvalizálás. Amit a
hanglemezgyár egyszer elrontott, azt soha többé nem lehet rendbehozni,
csak elbizonytalanítani, tovább rontani. És még valamit. Az
ekvalizátor elsődleges célja mégiscsak a teremkorrekció, s nem pedig
az, hogy minden egyes lemez meghallgatásakor 20 gombot kelljen ide-oda
tekergetni, a fülünk és a pillanatnyi hangulatunk ihletésére.
Keravillámgyors
Elszántabb Olvasóink talán emlékeznek legutóbbi délibábunkra: a
drága mágneses hangszedők tűjét rendszeresen mikroszkóp alá kéne
helyezni - de vajon hol? Nos, ötletünk visszhangra talált, az alábbi
levél tanúsága szerint.
A magazin 1979/80 téli számának 49. oldalán felvetettekkel
egyetértünk és a probléma megoldására intézkedtünk. Műszaki
Vevőszolgálatunk (Bp. V., Báthory u. 25.) részére a szükséges
műszereket beszereztük, és ott bárki részére a lemezjátszótűk
ellenőrzését díjtalanul végezzük. Kérjük, hogy a fentieknek lapjukban
helyt adni szíveskedjenek. Egyben köszönetet mondunk, hogy felhívták
figyelmünket egy olyan vevőszolgálati tevékenységre, melynek végzését
kötelességünknek tartjuk.
Erdős András igazgató
KERAVILL Kiskereskedelmi Vállalat
Trebax
(Két levél - két válasz)
Kossuth Gábor,
Miskolc, Ságvári u. 32., 3532
Örömmel fogadtam lapjuk megjelenését, s azt érdekesnek,
tanulságosnak találtam. Csodálkoztam azonban, hogy egyetlen szó sem
esik arról a kérdésről, amely számomra közel húsz éven át a legfőbb
gondot jelentette, s amely ma is általában megoldatlan, holott döntő
fontosságú.
Hivatásomnál fogva u. n. "komoly zenével" foglalkozom, ugyanis
szimfonikus zenekari hegedűs vagyok és hegedűtanár. Ez a tény
bizonyára döntő a szemléletemre nézve, de tapasztalatom szerint a
komoly zene minden hívét fájóan érinti az, amiről most beszélni
akarok.
A szimfonikus zenekari hangzás alapja a vonós hangszerek hangzása,
hiszen a zenekar nagyobbik felét ők teszik ki. Ezen belül is
elsősorban a hegedűhangzás az, amelyik áltatában uralkodó. Jó
hegedűhangzás nélkül nincs zenekari muzsika, nincs opera, oratórium,
nincs hegedűverseny, vonósnégyes...
Huszonnégy évvel ezelőtt kezdtem lemezgyűjtéssel foglalkozni,
kizárólag komoly zenével. Rögtön keservesen kellett tapasztalnom a
legtöbb szimfonikus zenei hangszer viszonylagos jósága mellett a
hegedűhangok elviselhetetlenségét. Ha levágtam a magas hangokat, fakó
volt, tompa, színtelen, ha pedig csak egy kicsit is megpróbáltam
kiemelni, a magasabb hegedűhangok (főleg erősebb dinamikánál)
elkezdtek zörögni, zizegni, a hang érdessé vált, "szőrössé", kemény
csörömpöléssé, egyszóval kibírhatatlanná. Akkor hát inkább legyen fakó
és színtelen, így még mindig "csak" hiányérzetet kelt, valami
negatívumot és nem pozitív rosszat - így okoskodtam...
Egyszer aztán megjelent a boltokban a Goodmans Trebax
magassugárzó. Ennek kb. öt éve. Az irodalomból tudtam, hogy jó, rögtön
vettem kettőt... Amint a Trebaxokat megvettem, beépítettem a Videoton
Brillantokba, természetesen előbb kivágtam onnan a benne zörgő
papírmembrános hangszórót (a magassugárzót). A Trebax első
kipróbálásakor meg kellett kapaszkodnom, nem akartam hinni a fülemnek.
Megszólalt a szobámban egy igazi hegedűhang, amely fényes volt,
csillogó, mégis lágy, "gömbölyű", testes, sima hang, melyben a
reszelősségnek nyoma sem létezett. A régebbi hanglemezek hangja
egyszeriben sokkal jobb lett. Boldog voltam...
Az ember azonban telhetetlen. Néhány év múlva ismét lépni
szerettem volna egyet előre. Ekkor már magnófelvételeket is csináltam,
úgy éreztem, leginkább egy jobb erősítőre volna szükségem. S megjelent
a kirakatokban a dán rádió-erősítő. Megvettem a hozzáadott két Orion
HS 400-as hangfallal együtt. Azt reméltem, azóta talán már nálunk is
megtanultak hangfalat gyártani, a az ebben lévő dóm-magassugárzó jobb
lesz, mint elődeinek zörgő masinái. De ismét nagyot csalódtam. A
méregdrága dán hangfallal ugyanúgy szóltak a hegedűk, mint a régi
olcsó, kommersz rádiókon. A HS 400-nak magashangja csak akkor van, ha
a potméterrel alapos magaskiemelést végzünk, akkor viszont
elviselhetetlen, legalább is vonós hangszerekre. Vékony, vinnyogó,
kemény, zörgős, egyszóval a nagy kiadás ellenére is úgy éreztem, ott
vagyok, ahol évekké: Nekiestem hát a vadonatúj, garanciális
hangfalnak, s ezt is kibeleztem. A dóm-sugárzó helyébe tettem a
Trebaxot, s az eredmény most is elbűvölő volt. A dán rádió szárnyakat
kapott, s vele én is röpdösni tudtam volna az örömtől.
Ennek a történetnek a tanulsága azonban egyáltalán nem ilyen
örömteli. A Hifi Magazin a hangszórókkal kapcsolatban állandóan a mély
hangok problémáiról ír. Nyilván azért, mert a mai tánczenében az igen
erős basszus az, ami állandóan dominál, másrészt, mert a tánczenei
hangszereket a kapható magassugárzók elég jól hozzák. Dehát nincs
kétféle hifi, egy tánczenei és egy komoly zenei! Mert, ha van, úgy azt
kell mondanom, komoly zenei hifi hazánkban egyáltalán nem létezik, s
ennek a jó magassugárzók hiánya az oka... Már-már arra kell gondolnom,
hogy az elektroakusztikus szakemberek is úgy vannak vele, mint az a
beat-es ismerősöm, aki miután egyszer véletlenül betévedt egy
szimfonikus hangversenyre, megdöbbenve tapasztalta, hogy élőben milyen
nagy a hegedűk torzítása. A szerencsétlen eddig csak gépzenén hallott
hegedűhangot...
Néha még magam is felébredek hajnaltájt, ha lidérces álmomban azt
álmodom, hogy tönkrement a Trebaxom. Mert akkor én sem tehetek más
mint meghirdethetem a Hifi Magazin hasábjain, hagy eladó az egész
berendezésem. Trebax nélkül használhatatlanná válik minden...
Kedves Kossuth Gábor,
azt hiszem, nem kell félnie attól, hogy tönkremennek a Trebaxai; a
tölcséres hangszórók legnagyobb előnye, hogy nagy hatásfokúak, ezért
erőlködés nélkül is leadják a kívánt (akusztikus) teljesítményt.
Mégis, engedjen meg egy észrevételt. Noha teljesen érthetőnek
tartom, hogy az idehaza kapható, gyatra magassugárzók helyett ezt a
régi, megbízható, de nem különösen jó minőségű Goodmans-típust
választotta - nem árt, ha megismeri azt a nézetet, amely mind a
hangmérnökök, mind a klasszikus zenét kedvelő hifi-barátok körében
úgyszólván általános, nevezetesen, hogy a tölcséres hangszórók
elsősorban térhangosításra valók, másodsorban stúdióba, hifire
lehetőleg nem, de ha már hifire, lehetőleg ne klasszikus zenére, akkor
lehetőleg egy fúvószenekar reprodukálására, semmiképpen nem a
hegedűére. Ez még a Goodmansénál több kategóriával jobb
magassugárzókra is vonatkozik.
Ezt azért hangsúlyozom, mert Ön - mint írja - zenekari hegedűs és
hegedűtanár, tehát igazán tudja, hogyan szól a hegedű. Ennek ellenére
úgy vélem, hogy keltó összehasonlítás hiányában a szükséges rosszat -
a tölcséres hangszóró rendkívül plasztikus, de kemény, tolakodó,
agresszív hangját - fogadta el, nem azért, mintha ez valóban úgy
szólna, mint a hegedű, hanem mert nem volt módjában jobb, szebbhangú,
korszerűbb, de egyben korrektebb hangszóróval kísérletezni. Nagyon
remélem, hogy előbb vagy utóbb idehaza is hozzáférhet olyan
hangszóróhoz, amely feledtetni tudja a Trebaxot.
Kedves Darvas László,
Levelét köszönettel megkaptam, s bár nagyon elfoglalt ember
vagyok, mégis újból írnom kell és válaszolnom a válaszára.
Az Ön levele tulajdonképpen csak negatívumokat tartalmaz. Elmondja,
mennyire rossza a Trebax, különösképpen a hegedű szempontjából, melyre
nekem elsősorban szükségem van. Elmondja róla, hogy kemény, agresszív,
tolakodó, nem hifire való stb. De egyetlen szóval nem említi, mi az,
amit helyette ajánlani tud, ami Ön szerint az én, s a többi sokezer
klasszikus zenét szerető számára megfelelőbb lenne. Egy kicsit a Hifi
Magazin stílusát érzem a levélen, t. i. hogy semmi sem jó. Mert a
többszáz dolláros, csúcsteljesítményű készülékekről, melyeket a Hifi
Magazin ismertet, végül is azt hozza ki konklúzió gyanánt, hogy azok
sem elég jók. Szép, szép a maximalizmus, de a hazai körülmények között
azért ez egy kicsit túlzás.
Nagyon szívesen venném, ha közölné, melyek jelenleg a világpiacon
a klasszikus zenére leginkább használható magassugárzók, és kb,
mennyibe kerülhetnek? Ha elérhető az ár, külföldi kapcsolataim révén
meg fogom szerezni valamelyiket. Jómagam a nyugati prospektusokban
közölt hangfalakban általában dóm-sugárzókat látok, ennek a fajtának
minőségéről viszont nagyon lesújtó a véleményem.
A levélben ellentmondást is érzek. Azt állítja: a Trebax
térhangosításra és stúdióba való, de hifire nem. Tudtommal a
stúdiókban vannak a legkiválóbb hifi-berendezések...
Ön azt írja, hogy előbb-utóbb itthon is kapható lesz olyan
magassugárzó, mely "feledtetni fogja a Trebaxot". Erre csak azt
mondhatom, nem vagyok olyan fiatal, hogy évtizedeket tudjak várni.
Pillanatnyilag olyan hangszóró sincs a hazai piacon, amit egyáltalán
össze lehetne vele hasonlítani. A hazai "magassugárzók" csak zörgő
masinák mellette. Magas hangjuk alig van, de ez legalább ronda. Attól
tartok nem lesz olyan könnyű az a feledés!...
Kedves Kossuth Gábor,
a Hifi Magazin, szándékát tekintve, nemhogy nem maximalista, hanem
kifejezetten minimalista. Tendenciózusan megkritizálunk néhány (nagy
gonddal kiválasztott) méregdrága holmit, bizonyítva, hogy ezek
hangminőségét esetleg sokkal olcsóbban is meg lehet közelíteni, sőt
akár túl is lehet szárnyalni. Keressük a jó és olcsóbb etalonokat,
illetve a csaknem ilyen jó, de még ezeknél is könnyebben hozzáférhető,
a magánembereknek és a kereskedőknek egyaránt ajánlható modelleket. Ez
természetesen nem megy máról holnapra.
Rátérve a lényegre - a Trebax és a hasonló rendszerű csipogók
hangkarakterére - én nem csupán a magam véleményét írtam meg, sőt,
elsősorban nem azt, hanem a "jobb" audiokörök tökéletesen egybevágó
nézetét. Ha eltekintünk néhány futurisztikus modelltől, mint a
méregdrága ribbonok vagy az EMIT-tweeterek, szinte mindenütt
dóm-csipogókat alkalmaznak a hifi-dobozokban. Ezekből persze ilyet,
olyat, amolyat is lehet gyártani. Önnek kell eldöntenie, hogy
amelyeket eddig módjában állt hallani, azok vajon reprezentálhatják-e
ezt a hangsugárzó-típust.
A tölcséres hangszóróknak mindenképpen van valami jellegzetes a
hangjukban, valami többlet az eredeti műsorhoz képest. Ha mindenáron
technikai magyarázatot vár, az alábbiakat tudjuk felhozni:
1. A tölcséres rendszerek membránjának sokkal kevesebbet kell
mozdulnia ugyanakkora hangnyomás keltéséhez. Ezáltal nagyobb dinamikai
tartományt fognak át, és kevésbé szenvednek a
frekvencia-intermoduláció egy bizonyos fajtájától (Dopplereifektus!).
Ez az előnyük.
2. Ezzel szemben intermodulációs torzítás lép fel a tölcsér
toroknyílása környékén a nagy nyomás következtében. Számolni kell a
tölcsér falának rezonanciáival. Végül a torok- és a szájnyílás között
állóhullámok alakulnak ki, s ezek mind a frekvencia-, mind pedig a
fázismeneten éreztetik hatásukat. Ezek a hátrányok.
A fontos azonban mégiscsak az, hogy ezekután hogyan szólnak. Előző
levelemben pusztán csak figyelmessé szerettem volna tenni Önt az
ellenvéleményekre, most azonban már arról tudósítatom, hogy következő,
augusztusban megjelenő számunkban oldalakon át publikálunk (ilyen vagy
olyan szempontból) autentikus véleményeket azokról a hangdobozokról,
amelyeket etalonnak szeretnénk tekinteni. ("Referenciák"). Addig tehát
a türelmét kell kérnem.
Végül azokról a jövőbeni magassugárzókról, amelyeket talán itthon
is kapni lehet majd. Nem állítottam, hogy magyar gyár fogja készíteni
őket. Többszáz dolláros típusokat persze könnyű dolog jó szívvel
ajánlani (például bizonyára Ön sem csalódna az ezerdolláros
Sequerra-ribbonban...); olcsó és mégis elfogadható modelleket
ajánlani viszont nehéz. Mi ezen dolgozunk, de tanácsokat csak akkor
adunk, ha felelősséggel tehetjük. És akkor mindenki számára.
őszinte híve:
Darvas László
Optimálfázisú hangsugárzók
Lihovay Zoltán
Bp., Tanács krt. 3/c., 1075
Az egyszerűségen kívül van-e más előnye a dómsugárzónak a
gömbfelületen elhelyezett, több, papírmembrános magassugárzóval
szemben? A fáziskiegyenlített hangdobozok esetén létezik-e egyszerű
módszer az előlap- "lépcsőzés" méretezésére? Esetleg pusztán az egyes
hangszórók hatásos felületeit hozzák egy síkba?...
A magassugárzókat illetően úgy gondoljuk, Ön két kérdést foglalt
egybe. Az elsőre az a válaszunk, hogy a dómsugárzók ma már
egyértelműen megnyerték a versenyt a hagyományos papírmembrános
magassugárzókkal szemben. Második kérdésére (neves szakírók
véleményére támaszkodva) azt válaszolhatjuk, hogy ajánlatos a
frekvenciasáv egy-egy szakaszát egyetlen hangszóróval lesugározni.
Több sugárzó párhuzamos alkalmazásakor általában interferenciák lépnek
fel, s ezek leronthatják nem ugyan a sztereó képet magát, hanem annak
stabilitását.
Az optimalizált fázisú hangsugárzók elmélete és gyakorlata ma még
kiforratlan, semmi sem bizonyítja, hogy ezek a hangsugárzók valóban
fölényben volnának az ebből a szempontból nem-optimalizált
rendszerekkel szemben. A teória alapjában véve helyes ugyan, de
prófétái (szokás szerint) valószínűleg megint túlhangsúlyozzák
egyetlen műszaki paraméter jelentőségét. Mindenesetre felhívjuk
érdeklődő Olvasóink figyelmét; hogy komplett rendszerek tervezéséről
van szó; a hangszórók lépcsőzetes elrendezése csupán egyik (külső)
feltétele a fázis-linearitásnak.
Telefon és írógép
A. G. Bell nevével két készüléket asszociálunk, igencsak eltérő
érzelmekkel. Az egyikhez, egy régi, Bell-gyártmányú, csöves
erősítőhöz, amellyel a szerkesztőnek évekig volt szerencséje "fűteni"
a szobáját, nagyon kellemes emlékeink fűződnek. Annál több
kényelmetlenséget okoz nekünk a másik: a telefon különösen lapunk
megszületése óta.
Mi együttérzünk mindazokkal, akik telefonon próbálják elérni
szerkesztőségünket. Bizonyisten csak néhány pillanatig tartanak fel
bennünket, csupán addig, amíg segítünk eldönteni, hogy milyen
hangszedőt hozassanak az - ugye, megértjük - éppen holnap reggel
kiutazó ismerősökkel; de ha már úgyis beszélünk, esetleg
tisztázhatnánk, milyen hazai hangdobozt érdemes beszerezni, például
Videotont, de szóba jöhet a BEAG és az Orion, valamint mitagadás
néhány külföldi cég terméke is, különösen, ha azt is megmondjuk,
milyen magnóval tanácsos kiegészíteni a pillanatnyilag még meg sem
vásárolt erősítőt. (Vagy legyen mégis receiver?)
Mégis, arra kell kérnünk a telefonálókat: irgalmazzanak nekünk.
Megállapodásunk, sőt fogadalmunk, hogy senkinek sem válaszolunk
telefonon. Amit ugyanis felelősséggel mondhatnánk, azt nyomtatásban
szeretnénk közreadni (vagy legalábbis levélben). Amit pedig csak
bizonytalanul tudunk vagy sejtünk, azt visszatartjuk mindaddig míg
bizonyosságot nem szerzünk felőle.
Ebben viszont semmi sem tart fel bennünket jobban, mint a
telefoncsörgés. Annál inkább szeretnénk rábeszélni Olvasóinkat az
írógép használatára. Tudjuk, a gép nincs mindenkinek a kezeügyében, de
aki akar, hozzáfér. Az az Olvasónk, aki - a mi írógép-mániánkat illető
- nemtetszésének parodisztikus levél formájában adott kifejezést,
gondolja meg: ismét vagy 6-700 oldalnyi, részben kézzel írt szöveget
sillabizálgattunk végig - hitünk szerint lelkiismeretesen. S vegye még
hozzá, hogy az olvasói levelek tanulmányozósára nekünk többnyire akkor
marad időnk, amikor úgy körülbelül japánban van dél.
Helytakarékos labirintus
Szaller László,
Győr, Vörösmarty u. 13., 9022
...Ajánlom figyelmébe azoknak, akik a "transmission line"
megépítésével fáradoznak, hogy ha a labirintust csak kétrét hajtják,
úgy az nagyon helytakarékossá válik. Pl. nekem 48x38cm alapterületű,
igaz, 220cm magas, de így felállítva nagyon jól elfér kis szobámban.
Őszintén irigyeljük, hogy ilyen jól megfér helytakarékos, 400
literes labirintusával, amiből sztereóban feltehetően kettőre van
szüksége...
