Hangszerek, hangszínek |
Megilletődve a hangszerek királynője, az orgona elé járulunk, hogy
megidézzük azokat a hangszíneket, amelyek kétszázötven éve virultak a
nagy barokk mesterek játéka nyomán. Lehotka Gábor orgonaművésszel és
az orgonaépítés nem kevésbé neves szakértőjével, Dr. Szigeti Kiliánnal
Várnai Péter beszélget a barokk hangszerépítési elvekről és az új váci
orgonáról.
- Két hanglemeze is megjelent nemrégiben Lehotka Gábornak. Mindkét
felvételen a váci Zeneiskola új orgonája hallható. Ennek az az új
orgonának az a fő erénye, hogy a régi barokk-kori orgonának a
hangzásképét igyekszik rekonstruálni. Tervezője az úgynevezett
diszpozíció készítője Dr. Szigeti Kilián. Kettőjükkel beszélgetve az
első kérdés föltétlenül az kell hogy legyen: milyen eszmék állnak az
új váci orgona terve mögött? Tudjuk, hogy évtizedek óta, sőt, már
majdnem egy évszázada létezik egy mozgalom, amely "vissza a barokkhoz"
jelszóval visszaállítani kívánja az orgonamuzsika legnagyobb
korszakának, Johann Sebastian Bach korának hangzásképét.
SZIGETI: Legelőször is egy eléggé általános tévedést kell
helyesbítenem. Igaz ugyan, hogy az orgona nagy reformmozgalma a barokk
orgonák tanulmányozásával és rekonstruálásával kezdődött, de a reform
célja nem az, hogy visszaforgassuk az idő kerekét. Igaz, hogy a
barokkban született a legművészibb orgonamuzsika, mégsem mondhatjuk,
hogy napjainkban egyszerűen lemásolják a barokk korszak orgonáját.
Kétségtelen, hogy a XVIII. század hangszere nyújtja a művész számára a
legtökéletesebb lehetőséget egyéniségének kibontakoztatására,
mindenekelőtt sajátos traktúrájával...
LEHOTKA: ...így nevezzük azt a szerkezetet, amely a billentyűt a
sípszeleppel összeköti. Ha ez a szerkezet elektromos, akkor elektromos
traktúrájú orgonáról beszélünk; ha csőrendszerben áramló levegő nyitja
a sípszelepet, a traktúrát pneumatikusnak hívjuk; s ha - mint a
barokk orgonákon - huzalrendszer működik, a traktúra mechanikus. S ez
a mechanikus traktúra az ideális: az orgonista közvetlen kapcsolatban
áll a hangot adó síppal és nem "távirati úton érintkezik vele", ahogy
Albert Schweitzer mondta.
- A billentyű lenyomásakor tehát egy mechanikus, pneumatikus vagy
elektromos szerkezet lép működésbe, megnyitja a sípszelepet, a szelep
pedig beengedi a levegőt, amely ezáltal megszólal. Honnan jön a
levegő?
SZIGETI: A levegő, vagy ahogy az orgonaépítészetben nevezzük: a
szél az úgynevezett szélládából, távolabbról a fújtatóból kerül a
sípokhoz. A mechanikus traktúra révén az orgonista közvetlenül a
billentyű lenyomásával, a billentés módjával szabályozni tudja a
sípszelep nyitását. S így valóban a saját ízlése, saját felfogása
szerint szólaltatja meg a hangszert.
LEHOTKA: Hadd ne tegyem hozzá, hogy a művész ritmusérzéke sokkal
pregánsabban nyilvánul meg a mechanikus traktúra segítségével.
Kamarazene esetén az együttes játék sokkal pontosabb, zenekarban való
közreműködéskor pedig az orgonista, illetve hangszere nem "sleppel",
nem késik.
- Világos, hogy az elektromosság alkalmazása megváltoztatta az
orgona mechanizmusát. És azt hiszem, a maga idején, a múlt század vége
felé ez természetes folyamat volt. De mi a művészi oka az
átalakulásnak? Milyen esztétikai elvek állnak az elektromos rendszerű
romantikus orgonák mögött?
LEHOTKA: A romantika idején egyre nagyobb zenekarokat hívtak
életre, a zeneszerzők egyre több hangszert vontak be a zenekarba.
Ugyanígy az orgonaépítészet is egyre nagyobb hangszereket, egyre több
színt kívánt létrehozni. Mechanikus traktúrával a billentés egyre
nehezebbé vált, hiszen a regiszterek száma elérte a hatvanat,
nyolcvanat, esetleg a százat is. Ez az oka annak, hogy létrejött előbb
a pneumatikus, majd az elektromos traktúra.
- Mik a regiszterek?
SZIGETI: Sípsorok. Ezek mindegyike átfogja az orgona teljes
hangterdjedelmét, a legmélyebbtől a legmagasabb hangig. Mindegyiknek
más és más a hangszíne, sőt a hangereje is. Azt mondhatjuk, hogy egy
orgonában annyi hangszer van, ahány regiszter, ahány sípsor. (Ezeket
az úgynevezett regiszterhúzók vagy kapcsolók segítségével lehet
beléptetni, illetve kikapcsolni.) Minél öblösebb egy síp, annál inkább
közelít a fuvola hangjához, minél szűkebb, annál inkább vonós jellegű.
A kettő között, mint az egész orgonahangzás alapja áll az úgynevezett
principálsípok sora, a principálkar. Ez adja az orgona igazi, eredeti
hangját.
LEHOTKA: Itt is megkülönböztetünk ajak- és nyelvsípokat. Azt
mondhatnám, az ajaksíp olyan, mint a gyerekek furulyája, vagy a
blockflöte, a nyelvsíp pedig olyasmi, mint a vásári trombita. Az
ajaksípokban semmi sem mozdul meg, csak légoszlop rezeg bennük. A
nyelvsípokban viszont van egy rezgő rézlap, ennek a rezgése is
befolyásolja a levegő mozgását, következésképpen a hangszínt.
- Általában véve tehát az ajaksíp lágyabb, a nyelvsíp élesebb
hangot ad?
SZIGETI: Vannak kivételek is.
LEHOTKA: Hadd térjek vissza a reformmozgalomhoz. A zene központi
problémáit ma már a klasszikus irányelvek nyomán akarjuk
megfogalmazni. Tehát az orgonaművészetben ma már nem az a fontos, hogy
milyen nagy a hangszer, hanem hogy színekben mennyire gazdag. Hogy
mennyire és milyen módon lehet ezeket a színeket a zenei folyamatokban
felhasználni.
- A romantikus orgonán a regiszterek száma száznál is több lehet,
tehát ugyanennyi hangszín áll rendelkezésedre. És mégis a régi barokk
orgona színgazdagságára utaltál. Nincs ebben ellentmondás?
LEHOTKA: Hasonlattal kell válaszolnom: képzelj el egy negyvenes
létszámú osztályt. A tanár tudja, hogy az osztályban ennyi és ennyi a
jó tanuló, a rossz tanuló, meg hogy kik a közepesek. Körülbelül így
oszlanak meg a nagy romantikus orgonán a regiszterek. Képzelj most
magad elé egy szolfézsoktató tanárt, aki egy tízes vagy tizenkettes
létszámú osztályban tanít. Ismeri minden gyerek egyéniségét, tudja,
mit lehet belőlük kihozni, mire képesek. Így aztán ez a 10-12 gyerek
mind önálló egyéniség - a negyvenes osztály tanulói viszont csak három
nagy csoportra oszthatók fel.
- Ez azt jelenti, hogy a romantikus orgonán nincs minden
regiszternek saját hangszíne, saját egyénisége?
SZIGETI: A hangszín minden esetben az úgynevezett felhangok
számától függ. Nos, a romantikus orgonákon, mondhatni, semmiféle
önálló felhang nem szerepelt a regiszterek között. A barokk
hangszereken, vagy az azok mintájára készült mai orgonákon viszont a
felhangok külön-külön is szerepelnek, mint regiszterek. Tehát kevesebb
regiszterrel több szint lehet kihozni, mint a kétszer olyan nagy
regiszterszámú romantikus orgonákból; az utóbbiakban ugyanis a
regiszterek lényegileg csak az alaphangokat szólaltatják meg. Egy jó
barokk hangszeren viszont négy regiszter különböző kombinációiból akár
tízféle hangszínt is elő lehet állítani. Ez a barokk orgonák nagy
előnye.
- Ha most a barokk zenéről és azon belül is Bachról beszélünk:
van-e valami hagyomány, van-e valami támpont, aminek alapján
megtudhatjuk, hogyan képzelte el Bach a maga orgonaműveinek
hangzásképét?
LEHOTKA: Erre sajnos csak kevés utalást találtunk magukban a
művekben. A regisztrálást például abban az időben - de ma is - az
orgonista fantáziájára bízták. Ismerjük Bach néhány diszpozícióját,
tudjuk, hogy együttműködött például Gottfried Silbermann-nal, a barokk
legnagyobb orgonaépítő mesterével - ez is ad némi támpontot.
Mindenáron el szeretett volna kerülni Lübeckbe vagy Hamburgba, az
ottani híres orgonákhoz. Ezek az orgonák ma is megvannak,
túlnyomórészt abban az állapotban, mint Bach idejében. Mindössze ennyi
adatunk van arról, hogyan játszhatta Bach a saját műveit.
- Arról beszéltetek, hogy az orgonamozgalom igénybe vesz bizonyos
mai eszközöket is, és hogy mindennek végeredményben stílusbeli indokai
vannak. Tehát úgy kell játszani ma a barokk korszak orgonaműveit, mint
ahogy Bach idejében megszólaltak.
LEHOTKA: Ha a mai zenét érző ember alkalmazza a régi zenei
elveket, muzsikálása gazdagabbá válik.
- Mi az, ami módosítja a régi elképzeléseket?
LEHOTKA: Természetesen a mai zeneszerzés. És az a tény, hogy
nemcsak a Bach-művek léteznek, hanem például a romantikus alkotások
is. Ezért valamennyi ma épült orgonán úgy diszponálunk, hogy bármely
kor zeneművei eljátszhatók legyenek rajta. S ezen kívül: én a magam
részéről minden eszközt felhasználok, amit csak a mai orgonaépítészet
a kezembe ad. Ha például létezik az adott hangszeren úgynevezett
crescendo-henger, azaz egy olyan berendezés, amelynek segítségével a
hangerő fokozatosan emelhető, illetve csökkenthető, ezt a hengert
Bach-műveknél is használom, noha a barokk orgonákon még ismeretlen
volt. Ha a regisztratúrán elektromos és előre beállítható kombinációk
vannak, melyek egy gomb megnyomására "belépnek", természetesen ezt is
igénybe veszem.
SZIGETI: Manapság azonban megfigyelhető az orgonamozgalomnak egy
olyan visszahatása, amelyről szólni kell. Alig akad már romantikus
orgona, a legtöbbet átépítették, visszabarokkosították. Éppen ezért ma
már mint műemlékeket védjük az eredeti, érintetlenül hagyott
romantikus orgonákat. Szükség is van rájuk, hogy legyen olyan
hangszer, amelyen a romantikus művek stílusosan megszólaltathatók.
Hadd mondjak egy példát: a zirci apátsági templomban a kóruson áll egy
érintetlen, eredeti, a Rieger testvérek által épített, 1910-ből
származó orgona, a templom szentélyében pedig egy másik, egy kisebb.
Szakvéleményt kértek tőlem, s amellett voltam, hogy a Rieger-orgonát
nem szabad átalakítani, inkább a szentélybeli kis hangszerből kell
csinálni mechanikus traktúrájú orgonát. Így azonos hangzó térben a
romantikus műveket romantikus orgonán, a barokk vagy modern
alkotásokat pedig mechanikus hangszeren lehet előadni. Így mindenki
"egy az egyben" hallhatja a különbséget.
LEHOTKA: Velem többször előfordult nyugaton, hogy műsorom egyik
felét új - azaz a régi modell szerint épített - orgonán játszottam,
másik felét pedig egy romantikus hangszeren.
- Befejezésül térjünk rá a váci hangszerre.
LEHOTKA: Nyugodtan állíthatom, hogy minden érdem Szigeti Kiliáné.
Ő vetette fel ugyanis azt a gondolatot, hogy teremtsünk a magyar
orgonaüzemnek vetélytársat, hozassunk külföldről orgonát. Meglehetősen
drága volt, de szülővárosom, Vác sokat áldozott rá.
SZIGETI: Azért is választottunk külföldi céget, mert
Magyarországon egy emberöltő óta nem építettek mechanikus orgonát,
főleg nem három billentyűsoros (hárommanuálos) hangszert. Drezdában
viszont a mai napig él a szász-sziléziai "orgonavidék" orgonaépítési
gyakorlata. A diszpozíciót egyébként Lehotkával beszéltük meg és a
drezdai Jehmlich cég mérnökei is javasoltak bizonyos változtatásokat.
Az összes fémsípok ónból készültek. Tudvalevő, hogy az ágyúgyárak
1917-18-ban a Monarchia területén majdnem minden orgona nagy ónsípjait
elvitték. 1918-tól a 70-es évekig nálunk senkinek nem jutott eszébe,
hogy vissza kellene térni az ónsípokhoz, pedig ezek adják az igazi
orgonahangot. Azóta, mint Lehotka említette, a magyar üzem is átállt.
Teljesen új ónöntő berendezést létesítettek, külön fürdetőt az
ónsípokhoz, a munkások glasszékesztyűben dolgoznak, mert nem szabad,
hogy kéz érintse a sípokat, újra kellett csinálni az úgynevezett
kikalapálóhengereket, mert a vashengerek jók a horganyból készült
sípokhoz, de nem jók az ónnak. Nagy befektetést jelentett mindez, de
az eredménye az volt, hogy ma már a budapesti orgonaüzem is sokkal
magasabb színvonalon dolgozik.
- Volt-e, hogy úgy mondjam, modelled a váci orgonához?
SZIGETI: Konkrét modell nem volt. Vezérfonalként azok az elvek
szolgáltak, amelyek hosszú évek alatt megérlelődtek bennem. Legfőbb
elvem az, hogy egyetlen orgonából sem szabad hiányoznia a kellően
kiépített principálkarnak. olyan az mint az emberben a csontváz. Ha a
csontváz gyenge, az ember béna, sánta vagy görbe, akármilyen, de nem
egészséges. Ha az orgona principálkórusa nincs egészségesen kiépítve,
a hangszer nem szól igazán.
- Van-e a váci orgonának olyan része, amely a romantikus
orgonaépítészetből származik?
SZIGETI: A legfontosabb ilyen eszköz talán az úgynevezett redőny.
Az orgona egyik billentyűsora, manuálja, illetve ennek sínanyaga egy
szekrényben van elhelyezve, amelynek egyik oldala nyitható és zárható.
A zárástól-nyitástól függően halkabban vagy hangosabban szól a
hangszer, tehát hangszínváltoztatás nélkül is lehetővé válik a
crescendo.
- A váci hangszer eszerint nemcsak a barokk, hanem a mai és a
romantikus művek előadására is alkalmas?
LEHOTKA: Szerintem ez az orgona mindenre alkalmas. Barokk zenére
maradéktalanul, modernre szintén, a romantikus alkotások közül talán a
francia stílusú daraboktól, mondjuk César Francktól kissé távol áll.
Még egy probléma: a romantikus művekhez maga a terem nem eléggé
visszhangos, nem elég nagy a hangzó tér.
- Következzék tehát az utolsó kérdés. Szigeti Kiliánt arról
kérdezem: van-e készülőben az országban máshol is orgona az ő tervei
alapján?
SZIGETI: Nemrég készült el a gyöngyöspataji műemléktemplom és egy
Zánka melletti kis falu orgonája. Ezek minősége szerintem minden
vonatkozásban eléri az európai szintet. Mostanában készítem a
szombathelyi székesegyház új, négymanuálos, 58 regiszteres, mechanikus
traktúrájú hangszerének diszpozícióját.
- Tervez-e a Hanglemezgyár új felvételt Lehotka Gáborral a váci
orgonán?
LEHOTKA: Nemrégiben megjelent barokk lemezem és a Hanglemez-héten
forgalomba került Bach-felvételem után egy modern művet is
rögzítettünk, Károlyi Pál egy darabját vettük föl, ez lesz Károlyi
szerzői lemezének egyik oldala. Ezenkívül még 1979-ben lemezre került
egy további Bach-műsorom.
VÁRNAI PÉTER
Regiszterkapcsolatok
Traktúra-részlet
Síperdő
Légvezetékek a szélládából az egyes sípokhoz