Hangszerek, hangszínek




        Megilletődve a hangszerek királynője, az orgona elé járulunk, hogy
    megidézzük azokat a hangszíneket, amelyek kétszázötven éve virultak  a
    nagy barokk mesterek játéka nyomán. Lehotka Gábor  orgonaművésszel  és
    az orgonaépítés nem kevésbé neves szakértőjével, Dr. Szigeti Kiliánnal
    Várnai Péter beszélget a barokk hangszerépítési elvekről és az új váci
    orgonáról.


        - Két hanglemeze is megjelent nemrégiben Lehotka Gábornak. Mindkét
    felvételen a váci Zeneiskola új orgonája  hallható.  Ennek  az  az  új
    orgonának az  a  fő  erénye,  hogy  a  régi  barokk-kori  orgonának  a
    hangzásképét  igyekszik  rekonstruálni.   Tervezője   az   úgynevezett
    diszpozíció készítője Dr. Szigeti Kilián. Kettőjükkel  beszélgetve  az
    első kérdés föltétlenül az kell hogy legyen: milyen eszmék  állnak  az
    új váci orgona terve mögött? Tudjuk,  hogy  évtizedek  óta,  sőt,  már
    majdnem egy évszázada létezik egy mozgalom, amely "vissza a barokkhoz"
    jelszóval   visszaállítani   kívánja   az   orgonamuzsika   legnagyobb
    korszakának, Johann Sebastian Bach korának hangzásképét.

        SZIGETI:  Legelőször  is  egy  eléggé  általános   tévedést   kell
    helyesbítenem. Igaz ugyan, hogy az orgona nagy reformmozgalma a barokk
    orgonák tanulmányozásával és rekonstruálásával kezdődött, de a  reform
    célja nem az, hogy  visszaforgassuk  az  idő  kerekét.  Igaz,  hogy  a
    barokkban született a legművészibb orgonamuzsika,  mégsem  mondhatjuk,
    hogy napjainkban egyszerűen lemásolják  a  barokk  korszak  orgonáját.
    Kétségtelen, hogy a XVIII. század hangszere nyújtja a művész számára a
    legtökéletesebb    lehetőséget    egyéniségének    kibontakoztatására,
    mindenekelőtt sajátos traktúrájával...

        LEHOTKA:  ...így nevezzük azt a szerkezetet, amely a billentyűt  a
    sípszeleppel összeköti. Ha ez a szerkezet elektromos, akkor elektromos
    traktúrájú orgonáról beszélünk; ha csőrendszerben áramló levegő nyitja
    a sípszelepet, a traktúrát pneumatikusnak  hívjuk;   s  ha  -  mint  a
    barokk orgonákon - huzalrendszer működik, a traktúra mechanikus. S  ez
    a mechanikus traktúra az ideális: az orgonista közvetlen  kapcsolatban
    áll a hangot adó síppal és nem "távirati úton érintkezik vele",  ahogy
    Albert Schweitzer mondta.

        - A billentyű lenyomásakor tehát egy mechanikus, pneumatikus  vagy
    elektromos szerkezet lép működésbe, megnyitja a sípszelepet, a  szelep
    pedig beengedi a  levegőt,  amely  ezáltal  megszólal.  Honnan  jön  a
    levegő?

        SZIGETI: A levegő, vagy ahogy az  orgonaépítészetben  nevezzük:  a
    szél az úgynevezett szélládából,  távolabbról  a  fújtatóból  kerül  a
    sípokhoz. A mechanikus  traktúra  révén  az  orgonista  közvetlenül  a
    billentyű lenyomásával,  a  billentés  módjával  szabályozni  tudja  a
    sípszelep nyitását. S így valóban  a  saját  ízlése,  saját  felfogása
    szerint szólaltatja meg a hangszert.

        LEHOTKA: Hadd ne tegyem hozzá, hogy a  művész  ritmusérzéke sokkal
    pregánsabban  nyilvánul  meg  a  mechanikus   traktúra   segítségével.
    Kamarazene esetén az együttes játék sokkal pontosabb, zenekarban  való
    közreműködéskor pedig az orgonista, illetve hangszere  nem  "sleppel",
    nem késik.

        - Világos, hogy az  elektromosság  alkalmazása  megváltoztatta  az
    orgona mechanizmusát. És azt hiszem, a maga idején, a múlt század vége
    felé  ez  természetes  folyamat  volt.  De  mi  a   művészi   oka   az
    átalakulásnak? Milyen esztétikai elvek állnak az elektromos  rendszerű
    romantikus orgonák mögött?

        LEHOTKA: A  romantika  idején  egyre  nagyobb  zenekarokat  hívtak
    életre, a zeneszerzők egyre több  hangszert  vontak  be  a  zenekarba.
    Ugyanígy az orgonaépítészet is egyre nagyobb hangszereket, egyre  több
    színt kívánt létrehozni.  Mechanikus  traktúrával  a  billentés  egyre
    nehezebbé  vált,  hiszen  a  regiszterek  száma  elérte  a   hatvanat,
    nyolcvanat, esetleg a százat is. Ez az oka annak, hogy létrejött előbb
    a pneumatikus, majd az elektromos traktúra.

        - Mik a regiszterek?

        SZIGETI:  Sípsorok.  Ezek  mindegyike  átfogja  az  orgona  teljes
    hangterdjedelmét, a legmélyebbtől a legmagasabb  hangig.  Mindegyiknek
    más és más  a hangszíne, sőt a hangereje is. Azt mondhatjuk, hogy  egy
    orgonában annyi hangszer van, ahány regiszter, ahány  sípsor.  (Ezeket
    az  úgynevezett  regiszterhúzók  vagy  kapcsolók  segítségével   lehet
    beléptetni, illetve kikapcsolni.) Minél öblösebb egy síp, annál inkább
    közelít a fuvola hangjához, minél szűkebb, annál inkább vonós jellegű.
    A kettő között, mint az egész orgonahangzás alapja áll az  úgynevezett
    principálsípok sora, a principálkar. Ez adja az orgona igazi,  eredeti
    hangját.

        LEHOTKA: Itt  is  megkülönböztetünk  ajak-  és  nyelvsípokat.  Azt
    mondhatnám, az ajaksíp  olyan,  mint  a  gyerekek  furulyája,  vagy  a
    blockflöte, a nyelvsíp pedig  olyasmi,  mint  a  vásári  trombita.  Az
    ajaksípokban semmi sem mozdul meg,  csak  légoszlop  rezeg  bennük.  A
    nyelvsípokban viszont  van  egy  rezgő  rézlap,  ennek  a  rezgése  is
    befolyásolja a levegő mozgását, következésképpen a hangszínt.

        - Általában véve tehát az  ajaksíp  lágyabb,  a  nyelvsíp  élesebb
    hangot ad?

        SZIGETI: Vannak kivételek is.

        LEHOTKA: Hadd térjek vissza a reformmozgalomhoz. A  zene  központi
    problémáit   ma   már   a   klasszikus   irányelvek   nyomán   akarjuk
    megfogalmazni. Tehát az orgonaművészetben ma már nem az a fontos, hogy
    milyen nagy a hangszer, hanem hogy  színekben  mennyire  gazdag.  Hogy
    mennyire és milyen módon lehet ezeket a színeket a zenei folyamatokban
    felhasználni.

        - A romantikus orgonán a regiszterek száma száznál is több  lehet,
    tehát ugyanennyi hangszín áll rendelkezésedre. És mégis a régi  barokk
    orgona színgazdagságára utaltál. Nincs ebben ellentmondás?

        LEHOTKA: Hasonlattal kell válaszolnom: képzelj  el  egy  negyvenes
    létszámú osztályt. A tanár tudja, hogy az osztályban ennyi és ennyi  a
    jó tanuló, a rossz tanuló, meg hogy kik a  közepesek.  Körülbelül  így
    oszlanak meg a nagy romantikus orgonán  a  regiszterek.  Képzelj  most
    magad elé egy szolfézsoktató tanárt, aki egy  tízes  vagy  tizenkettes
    létszámú osztályban tanít. Ismeri minden  gyerek  egyéniségét,  tudja,
    mit lehet belőlük kihozni, mire képesek. Így aztán ez a  10-12  gyerek
    mind önálló egyéniség - a negyvenes osztály tanulói viszont csak három
    nagy csoportra oszthatók fel.

        -  Ez  azt  jelenti,  hogy  a  romantikus  orgonán  nincs   minden
    regiszternek saját hangszíne, saját egyénisége?

        SZIGETI:  A  hangszín  minden  esetben  az  úgynevezett  felhangok
    számától függ.  Nos,  a  romantikus  orgonákon,  mondhatni,  semmiféle
    önálló  felhang  nem  szerepelt  a  regiszterek   között.   A   barokk
    hangszereken, vagy az azok mintájára készült mai orgonákon  viszont  a
    felhangok külön-külön is szerepelnek, mint regiszterek. Tehát kevesebb
    regiszterrel több szint lehet  kihozni,  mint  a  kétszer  olyan  nagy
    regiszterszámú  romantikus  orgonákból;  az  utóbbiakban   ugyanis   a
    regiszterek lényegileg csak az alaphangokat szólaltatják meg.  Egy  jó
    barokk hangszeren viszont négy regiszter különböző kombinációiból akár
    tízféle hangszínt is elő lehet állítani.  Ez  a  barokk  orgonák  nagy
    előnye.

        - Ha most a barokk zenéről és azon  belül  is  Bachról  beszélünk:
    van-e  valami  hagyomány,  van-e  valami   támpont,   aminek   alapján
    megtudhatjuk,  hogyan  képzelte  el   Bach   a   maga   orgonaműveinek
    hangzásképét?

        LEHOTKA: Erre sajnos  csak  kevés  utalást  találtunk  magukban  a
    művekben. A regisztrálást például abban az időben -  de  ma  is  -  az
    orgonista fantáziájára bízták. Ismerjük  Bach  néhány  diszpozícióját,
    tudjuk, hogy együttműködött például Gottfried Silbermann-nal, a barokk
    legnagyobb  orgonaépítő  mesterével  -  ez  is  ad   némi   támpontot.
    Mindenáron el szeretett volna  kerülni  Lübeckbe  vagy  Hamburgba,  az
    ottani  híres  orgonákhoz.  Ezek   az   orgonák   ma   is   megvannak,
    túlnyomórészt abban az állapotban, mint Bach idejében. Mindössze ennyi
    adatunk van arról, hogyan játszhatta Bach a saját műveit.

        - Arról beszéltetek, hogy az orgonamozgalom igénybe vesz  bizonyos
    mai eszközöket is, és hogy mindennek végeredményben stílusbeli indokai
    vannak. Tehát úgy kell játszani ma a barokk korszak orgonaműveit, mint
    ahogy Bach idejében megszólaltak.

        LEHOTKA: Ha a  mai  zenét  érző  ember  alkalmazza  a  régi  zenei
    elveket, muzsikálása gazdagabbá válik.

        - Mi az, ami módosítja a régi elképzeléseket?

        LEHOTKA: Természetesen a mai  zeneszerzés.  És  az  a  tény,  hogy
    nemcsak a Bach-művek léteznek, hanem például  a  romantikus  alkotások
    is. Ezért valamennyi ma épült orgonán úgy diszponálunk,  hogy  bármely
    kor zeneművei eljátszhatók legyenek rajta. S ezen kívül:  én  a  magam
    részéről minden eszközt felhasználok, amit csak a mai  orgonaépítészet
    a kezembe ad. Ha  például  létezik  az  adott  hangszeren  úgynevezett
    crescendo-henger, azaz egy olyan berendezés, amelynek  segítségével  a
    hangerő fokozatosan emelhető,  illetve  csökkenthető,  ezt  a  hengert
    Bach-műveknél is használom, noha a  barokk  orgonákon  még  ismeretlen
    volt. Ha a regisztratúrán elektromos és előre beállítható  kombinációk
    vannak, melyek egy gomb megnyomására "belépnek", természetesen ezt  is
    igénybe veszem.

        SZIGETI: Manapság azonban megfigyelhető az  orgonamozgalomnak  egy
    olyan visszahatása, amelyről szólni kell.  Alig  akad  már  romantikus
    orgona, a legtöbbet átépítették, visszabarokkosították. Éppen ezért ma
    már  mint  műemlékeket  védjük  az   eredeti,   érintetlenül   hagyott
    romantikus  orgonákat.  Szükség  is  van  rájuk,  hogy  legyen   olyan
    hangszer, amelyen a  romantikus  művek  stílusosan  megszólaltathatók.
    Hadd mondjak egy példát: a zirci apátsági templomban a kóruson áll egy
    érintetlen,  eredeti,  a  Rieger  testvérek  által  épített,  1910-ből
    származó orgona, a templom szentélyében pedig egy másik,  egy  kisebb.
    Szakvéleményt kértek tőlem, s amellett voltam, hogy  a  Rieger-orgonát
    nem szabad átalakítani, inkább a  szentélybeli  kis  hangszerből  kell
    csinálni mechanikus traktúrájú orgonát. Így  azonos  hangzó  térben  a
    romantikus  műveket  romantikus  orgonán,   a   barokk   vagy   modern
    alkotásokat pedig mechanikus hangszeren lehet  előadni.  Így  mindenki
    "egy az egyben" hallhatja a különbséget.

        LEHOTKA: Velem többször előfordult nyugaton,  hogy  műsorom  egyik
    felét új - azaz a régi modell szerint épített  -  orgonán  játszottam,
    másik felét pedig egy romantikus hangszeren.

        - Befejezésül térjünk rá a váci hangszerre.

        LEHOTKA:  Nyugodtan állíthatom, hogy minden érdem Szigeti Kiliáné.
    Ő vetette fel ugyanis azt  a  gondolatot,  hogy  teremtsünk  a  magyar
    orgonaüzemnek vetélytársat, hozassunk külföldről orgonát. Meglehetősen
    drága volt, de szülővárosom, Vác sokat áldozott rá.

        SZIGETI:   Azért   is   választottunk   külföldi    céget,    mert
    Magyarországon egy emberöltő óta  nem  építettek  mechanikus  orgonát,
    főleg nem három billentyűsoros  (hárommanuálos)  hangszert.  Drezdában
    viszont a mai napig él a szász-sziléziai  "orgonavidék"  orgonaépítési
    gyakorlata. A diszpozíciót egyébként Lehotkával  beszéltük  meg  és  a
    drezdai Jehmlich cég mérnökei is javasoltak bizonyos változtatásokat.
        Az összes fémsípok ónból készültek. Tudvalevő, hogy az  ágyúgyárak
    1917-18-ban a Monarchia területén majdnem minden orgona nagy ónsípjait
    elvitték. 1918-tól a 70-es évekig nálunk senkinek nem  jutott  eszébe,
    hogy vissza kellene térni az ónsípokhoz, pedig  ezek  adják  az  igazi
    orgonahangot. Azóta, mint Lehotka említette, a magyar üzem is  átállt.
    Teljesen  új  ónöntő  berendezést  létesítettek,  külön  fürdetőt   az
    ónsípokhoz, a munkások glasszékesztyűben dolgoznak, mert  nem  szabad,
    hogy kéz érintse a  sípokat,  újra  kellett  csinálni  az  úgynevezett
    kikalapálóhengereket, mert a  vashengerek  jók  a  horganyból  készült
    sípokhoz, de nem jók az ónnak. Nagy befektetést jelentett  mindez,  de
    az eredménye az volt, hogy ma már a  budapesti  orgonaüzem  is  sokkal
    magasabb színvonalon dolgozik.

        - Volt-e, hogy úgy mondjam, modelled a váci orgonához?

        SZIGETI: Konkrét modell nem volt.  Vezérfonalként  azok  az  elvek
    szolgáltak, amelyek hosszú évek alatt  megérlelődtek  bennem.  Legfőbb
    elvem az, hogy egyetlen orgonából  sem  szabad  hiányoznia  a  kellően
    kiépített principálkarnak. olyan az mint az emberben a csontváz. Ha  a
    csontváz gyenge, az ember béna, sánta vagy görbe, akármilyen,  de  nem
    egészséges. Ha az orgona principálkórusa nincs egészségesen  kiépítve,
    a hangszer nem szól igazán.

        -  Van-e  a  váci  orgonának  olyan  része,  amely  a   romantikus
    orgonaépítészetből származik?

        SZIGETI: A legfontosabb ilyen eszköz talán az úgynevezett  redőny.
    Az orgona egyik billentyűsora, manuálja, illetve ennek  sínanyaga  egy
    szekrényben van elhelyezve, amelynek egyik oldala nyitható és zárható.
    A  zárástól-nyitástól  függően  halkabban  vagy  hangosabban  szól   a
    hangszer,  tehát  hangszínváltoztatás  nélkül  is  lehetővé  válik   a
    crescendo.

        - A váci hangszer eszerint nemcsak a barokk,  hanem  a  mai  és  a
    romantikus művek előadására is alkalmas?

        LEHOTKA: Szerintem ez az orgona mindenre alkalmas.  Barokk  zenére
    maradéktalanul, modernre szintén, a romantikus alkotások közül talán a
    francia stílusú daraboktól, mondjuk César Francktól kissé  távol  áll.
    Még egy probléma: a  romantikus  művekhez  maga  a  terem  nem  eléggé
    visszhangos, nem elég nagy a hangzó tér.

        - Következzék  tehát  az  utolsó  kérdés.  Szigeti  Kiliánt  arról
    kérdezem: van-e készülőben az országban máshol is orgona az  ő  tervei
    alapján?

        SZIGETI: Nemrég készült el a gyöngyöspataji műemléktemplom és  egy
    Zánka melletti kis  falu  orgonája.  Ezek  minősége  szerintem  minden
    vonatkozásban  eléri  az  európai  szintet.  Mostanában   készítem   a
    szombathelyi székesegyház új, négymanuálos, 58 regiszteres, mechanikus
    traktúrájú hangszerének diszpozícióját.

        - Tervez-e a Hanglemezgyár új felvételt Lehotka  Gáborral  a  váci
    orgonán?

        LEHOTKA: Nemrégiben megjelent barokk lemezem és a  Hanglemez-héten
    forgalomba  került  Bach-felvételem   után   egy   modern   művet   is
    rögzítettünk, Károlyi Pál egy darabját vettük  föl,  ez  lesz  Károlyi
    szerzői lemezének egyik oldala. Ezenkívül még 1979-ben lemezre  került
    egy további Bach-műsorom.

                                                              VÁRNAI PÉTER


    

    Regiszterkapcsolatok


    

    Traktúra-részlet


    

    

    Síperdő


    

    Légvezetékek a szélládából az egyes sípokhoz