Bemutatjuk: |
PIONEER CT-506 HG
Íme a megkésett karácsonyi ajándék:
* Pioneer magnó a magyar boltokban.
Miután a készülék a maga nemében valóban elég jó, ne tekintse senki
ünneprontásnak, inkább csak a szakmához tartozó akadékoskodásnak az
alábbiakat.
Hová is tegyük a Pioneert, ezt a kulturált japán nagyüzemet?
* Korszerű technológia, hatalmas típusválaszték, igényesség az
alacsonyabb árkategóriákban is - és mégis, készülékeit sehol sem
találjuk ott az audio-szakíró referenciadarabjai között. Nálunk
viszont, akik elfogadható, körülbelül 8500 forintos áron keresik a
valaha is hivatalosan forgalomba került legjobb kazettás decket,
azoknak feltehetően sok örömöt szerez majd a CT-506. Mindent tud, amit
ebben az árkategóriában tudni kell.
Mechanikai felépítése
A készülékbe a kazettát elölről, függőlegesen tartva kell
becsúsztatni ("front-loading", front-töltés). Ennek az esztétikus
kivitelnek az a legfőbb előnye, hogy így a kazettás magnó is
beleilleszkedhet a divatos "tornyokba", amelyeknek legfelsőbb emeletén
most, már békésen elfér a lemezjátszó, mint az egyetlen darab, amelyet
mindenképpen felülről kell kezelni.
Motorból itt természetesen csak egy van, egy elektronikusan
vezérelt egyenáramú motor, s ez lapos gumiszíj közvetítésével hajtja
meg a viszonylag nagyméretű (80 milliméter átmérőjű) lendkereket.
Gondos munka; a magnó nyávogása alacsony. A 3 számjegyes számlálót
vékony gumiszíj hajtja meg a felcsévélő orsóról.
A stop-gomb működteti a kazettatartó szerkezetet is: ez
egyenletes, lassú mozgással fordul ki az előlap függőleges síkjából,
hogy módot adjon a kazetta cseréjére. A szalagvégkapcsoló bármely
üzemmódban leállítja a készüléket és nyugalmi állapotba kapcsolja a
mechanikát. A magnó fémdobozban helyezkedik el, ez kellő szilárdságot
ad, s egyben védelmet nyújt a külső, zavaró mágneses tér ellen.
Elektromos felépítés
A magnó elektronikája szilicium-tranzisztorokból épül fel, kivéve
a Dolby-rendszerű zajcsökkentő részt, amely PA 4002 típusú integrált
áramkört tartalmaz. (Vigyázat! Az audio-technikában az IC-k ma még
korántsem tekintendők a legmagasabb minőség jelképének!) A
zajcsökkentő egységek csatornánként külön, kis nyomtatott áramköri
lapon helyezkednek el, amelyeket azután a teljes elektronikát
tartalmazó, egyetlen nagyméretű panelre forrasztottak.
A felvétel során a mikrofon jele két tranzisztoros erősítő fokozat
után a szintszabályzóra kerül, majd egy újabb kétfokozatú erősítőn
keresztül a zajcsökkentő egységbe. A felerősített jel ezután a normál
("STD", azaz standard), a krómdioxid (CrO2) és a vas-króm
(Fe-Cr) kazettákhoz szükséges korrekciót beállító, egyetlen
tranzisztoros fokozaton keresztül jut a kombinált fejre. A fej anyagra
a gyár szerint "új fejlesztésű kemény permalloy"; kopásállóságáról még
nincs adatunk.
Az előmágnesező és törlő oszcilátor 85kHz-es frekvenciájú jelet
ad. Krómdioxid kazetta behelyezésekor automatikusan megnöveli a törlő
és előmágnesező áramot.
Kedvező, hogy a Line ("Vonal" bemenet használatakor - ezt a
készülék hátoldalán elhelyezett DIN-Line kapcsolóval választhatjuk - a
már említett mikrofonerősítőt megkerülve, közvetlenül a felvételi
szintszabályozóra kerül a bemenőjel, és így elvileg alacsonyabb
zajérték adódhat. Az előző számunkban bemutatott GX-es Akaival több
mint 6dB volt a nyereség - ám a Pioneeron már nem csökkent lényegesen
a zaj.
Lejátszáskor a kombinált fej jele kéttranzisztoros korrekciós
erősítőre, majd a szintszabályozón keresztül egy újabb kétfokozatú
erősítőn át jut a zajcsökkentőbe. A felvétel és lejátszás során
ugyanazt az erősítőt használják, természetesen a megfelelő
átkapcsolásokkal.
A fejhallgató-erősítő három tranzisztorból kialakított fokozat,
amely egyben a nagyméretű, megvilágított kivezérlésjelző műszereket is
működteti.
A különböző kazetták már említett korrekcióját az előlapon
elhelyezett 3 nyomógomb (Tape Selector = szalagválasztó) segítségével
állíthatjuk be. Szintén nyomógomb szolgál a Dolby-egység
ki-bekapcsolására; ha be van kapcsolva a zajcsökkentő, (illetve, ha a
magnóval felvételre állunk), fénykibocsátó diódák, LED-ek világítanak.
A felvételi és lejátszási szint állítására csatornánként ugyanaz a
potenciométer szolgál. A Pioneer mikrofon, Line, valamint az Európában
használatos, hazánkban is szabványos (DIN) felvétel-lejátszás
csatlakozóval is rendelkezik. A tervezők arról is gondoskodtak, hogy a
készülék kezelésekor - pillanat-állj, stop, gyorscsévélés, bekapcsolás
- ne jelenjen meg kattanás, nem kívánatos zaj a kimeneteken. Erre való
a csendesítő áramkör (Muting), amely a használat során mindvégig
kifogástalanul működött.
A magnó főbb jellemzőit egyetlen mintakészüléken mértük meg.
Mérési eredményeink
(A méréseket BASF vasoxid és krómdioxid mérőszalaggal végeztük.)
Bemenő feszültségek.
A 0dB műszerkitérés eléréséhez szükséges bemenő feszültségeket
333Hz-en mértük. Külön meghatároztuk azt a bemenő feszültséget is,
amelyen a magnószalag torzítása (k3) eléri a szabványokban előírt,
5%-os maximumot. De megmértük a második harmonikus (k2) értékét is,
amely viszont inkább a magnó felvevő-lejátszó erősítőjéről és az
előmágnesezés tulajdonságairól ad felvilágosítást. A Pioneer ebből a
szempontból is az átlagosnál jobbnak bizonyult.
Nyugalmi és üzemi zajszint.
A különféle kivezérlésekhez természetesen különböző kimenő fezültségek
tartoznak (a Pioneeron például a 0dB-es kivezérlésnél körülbelül
8dB-lel nagyobb a csúcsszintű kivezérlés), tehát eltérő érték adódik a
zajokra is.
Teljes frekvencia-jelleggörbe.
A diagramokon mindkét csatorna jelét feltüntettük; a szemléletesség
kedvéért a jobb csatorna frekvencia-jelleggörbéjének felrajzolásakor a
műszer érzékenységét 10dB-lel csökkentettük.
*
A magnó könnyen, jól kezelhető. A kezelőszervek simán működnek,
nem akadoznak. Az egyes funkciókat egyértelmű jelzések mutatják. A
nagyméretű műszerek megfelelőek, rajtuk %-os és dB-es skálabeosztást
is találunk (+5dB-ig vannak kalibrálva).
A szintszabályozó potenciométerek közös tengelyén helyezkedik el a
bal és jobb csatorna forgatógombja, ez praktikus. Hiányoljuk viszont a
Dolby-rendszer működését hitelesítő oszcillátort és ennek
beállítószerveit, amelyek révén különféle szalagtípusokra is
optimalizálni lehetne a Dolbyt. Igaz, ez megdrágítaná a készüléket.
(Mindenesetre: lásd tapasztalatainkat a Szeánszon!)
Röviden a magnó néhány főbb tulajdonságáról:
Előny:
* Igen alacsony nyávogás
* Jó frekvenciaátvitel
* Kedvező zajszint
* Könnyű kezelhetőség
* Alacsony torzítás (0dB-es kivezérléskor)
Hátrány:
* Nagy a szalagsebesség eltérése a névlegestől
* Hiányzik a Dolby-szintek beállításához az oszcillátor, a hozzátartozó
szabályozószervekkel együtt.
Szeánsz
A Pioneert hasonló körülmények között hallgattuk meg, mint három
hónappal ezelőtt az Akai GX 4000 magnót. A lemezjátszó ismét a Dual
721 típusú volt, mindazonáltal most már Sonus Gold Blue hangszedővel,
aztán a Marantz 4400 receiver, majd a JBL 4333A hangszórók. Etalonnak
a Nakamichi 700 Tri-Tracer szolgált volna, de ez most éppen sztrájkol,
és - jobb a békesség - nem nyúlunk hozzá, amíg nincs kapcsolási
rajzunk. Ahelyett, hogy hirtelenében valami más kazettás magnót
választottunk volna etalonnak, úgy döntöttünk, hogy ismét a Revox B77
hangminőségéhez viszonyítunk, de csak 9,5 cm/s sebességgel futtatjuk
az orsós magnót. Ez még mindig igazságtalanság - de legalább
demonstrálja, amit a hifizők olyan nehezen hisznek el, nevezetesen,
hogy a kazettás gép még ma is csak nívós kompromisszum. Műsoranyagunk
is hasonló volt, mint a múltkoriban: Philips és JBL demonstrációs
lemezek, Sass Szilvia a Hungaroton - DECCA lemezről, valamint a dhfi
felvételről az az elátkozott Strauss-polka, ami már a könyökünkön jön
ki.
(Demo-lemezeink állománya időközben gyarapodott. Így például a
Mark Levinson cég megküldte nekünk négy kiadványát, a frankfurti Audio
Int'l pedig három hasonló, különleges albummal örvendeztetett meg
bennünket. Sajnos, téli kiadásunkhoz már későn érkeztek.)
A Pioneer CT-506-ot vasoxid (BASF- éa TDK-gyártmányú), valamint
krómdioxid (BASF) kazettával próbáltuk ki; vas-króm kazettából nincs
semmiféle etalonunk, ez a típus idehaza egyébként is hozzáférhetetlen.
(Ezért méréseink alkalmával is mellőztük.) Kipróbáltuk a kazettás
magnót Dolbyval és anélkül is. Mint várható volt, az összehasonlítás
mindig és egyértelműen a Revox javára dőlt el, mégpedig minduntalan
egyetlen szemvillantás alatt: "vakon" is mindig meg tudtuk ítélni,
melyik készülék szól. A legjellegzetesebb különbség az volt, hogy a
sztereo hangkép a kazettás magnón mintegy "összeomlott", s különösen
elveszítette a mélység érzetét: a zenészek a legjobb esetben is csak
"egyvonalban" ültek. Néhány érdekes tanulságot azért így is
leszűrtünk.
1. Függetlenül attól, hogy vasoxid vagy krómdioxid alapanyagú kazettát
használtunk, a Dolby legalább annyit ártott, mint amennyit használt.
Elvitte ugyan a zaj egy részét, de valami mást is. A magas hangok
intenzitása mintha csökkent volna, a sztereo kép pedig tovább
bizonytalanodott. Minthogy ez a jelenség többé-kevésbé még a
bonyolultabb, sokkal drágább Dolby-modelleken is felismerhető,
álláspontunk szerint a magnók azt tudják igazán, amit Dolby nélkül
tudnak.
2. A vasoxid-alapanyagú kazettával - amelytől elvben gyengébb
eredményt kell várnunk - néhány esetben kellemesebb hangképet
nyertünk, mint a krómdioxid-szalaggal. Az utóbbi vitathatatlanul
világosabb hangképet, több és jobb magas hangot adott, de a
nagydinamikájú felvételek hangkarakterét a hagyományos szalagtípus
mintha jobban megőrizte volna. Tessék próbálgatni!
3. Dicséri a Pioneert, hogy egyáltalán nem éreztük a kazettás magnók
egyik leggyakoribb betegségét, a nyávogást. A szalagvezetés és a
szalagfutás precizitásáról tanúskodik, hogy a magas hangok nem
ingadoztak, nem "lebegtek".
Mi mindenesetre nagyon örültünk a CT-506-nak. Most már kazettás
magnóból is megvan az a korrekten megépített, minden szempontból
elfogadható alaptípus, amely mércéül szolgálhat minden idehaza
forgalomba hozandó kazettás magnónak.