Solti, Karajan, Doráti |
Hogy milyen külföldi hanglemezek kerülnek a magyar boltokba, ez
mindig három tényezőtől függ: a valutáris, illetve
cserelehetőségektől, a velünk kapcsolatban álló cégek
repertoár ajánlataitól és a havi igények felmérésétől. Az utóbbi -
lévén független az előző kettőtől - kevésbé szabályozhatja a
választékot, mint az kívánatos lenne. A hanglemezimport elsődleges
indoka azonban mindenképpen a választékbővítés, s nem valamely más
kereskedelmi szempont. Ezért elsősorban olyan lemezek kerülnek az
importlistára, amelyekből nincs hazai felvétel, vagy legalábbis új
felvétel nincs. Az utóbbi években a szocialista és a nyugati piacról
származó komolyzenei hanglemezek választéka és mennyisége mérsékelt,
de egyenletes volt. Feltűnő változást 1979 sem hozott, bár a baráti
országok kínálata némiképp szűkösebb volt, mint az előző években (A
szovjet hanglemezek importjáról, a Szovjet Hanglemez Hetekről néhány
oldalfal később írunk. Szerk.)
*
Ezúttal a vokális műveket vesszük szemügyre, hiszen az import
igénye mindig az opera- és oratóriumfelvételek iránt a legélénkebb.
Bár a Hungaroton az utóbbi négy-öt évben igyekezett mind több vokális
művet rögzíteni, a rendkívül magas felvételi költségek és az egyre
súlyosabb szervezési-egyeztetési gondok miatt mégis ezekből szorulunk
leginkább behozatalra.
Az operai kínálatból Maria Callas három lemeze emelkedik ki. Az ő
népszerűsége mit sem lanyhult feltűnése, tehát 1949 óta, sőt, korai
halála ismét oly (szomorú) "publicity"-t biztosít számára, amilyet
maga is megfelelőnek tartott volna, fénykorában is. Ez a három
EMI-felvétel egyébként éppen akkor készült: az ötvenes évek közepén.
Mindhárom lemez az énekesnő művészetének másmás oldalát állítja
előtérbe. A Normában (SLS 5115) szinte a görög tragédiák levegőjét
képes fölidézni, az Alvajáróban (SLS 5134) egy sematikusan naiv falusi
lánykának kölcsönöz árnyalt emberi arculatot. persze mindkét lemezen
mesteri énektudással szólalnak meg a gazdag Bellini-kantilénák. A
végzet hatalma (SLS 5120) Leonórája már komplexebb szerepalkotást
igényel, a zenei és drámai építkezés teljesebb összhangját kívánja -
de Callast azóta sem múlták felül ebben a szerepben; sem Leontyne
Price, sem Caballé (akiknek hangja önmagában véve talán "szebb"), sem
a nagy drámai erőt kifejező Milanov, sem a modernebb felvétel előnyét
élvező Martina Arrovo. Callas partnerei között is egy sereg nagy sztár
hallható: elsősorban Richard Tuckert (Alvaro), az egykor Budapesten is
népszerű Nicola Rossi Lemenit (Oroveso és Gvárdián), Nicola Montit és
az akkor pályakezdő Fiorenza Cossottót említjük. (Mindhárom lemez
mono, illetve "elektronikus" sztereo felvétel).
*
Solti György a DECCA elsőszámú sztár-karmestere; azt dirigál
lemezre, amit akar. Száznál több zenekari felvételén (közöttük a
teljes Beethoven- és Mahler-szimfóniacikluson) kívül harminchat teljes
operát és oratóriumot vettek fel az ő vezényletével! (Ebben talán csak
Karajan múlja felül, aki legújabb nyilatkozata szerint újabb tíz
felvételre készül...). Solti három albuma közül a Varázsfuvolát
érezzük a legsikeresebbnek (SET 479-81), itt a szeretett mű újabb
vonásait mutatja föl: drámaibb, cselekvőbb Taminót (Stuart Burrows
gyönyörű hangon és nagyon szépen énekel); fiatalabb, szigorúbb és
szerelmesebb (!) Sarastrót, (szerintem Martti Talvela az abszolút
legjobb a teljes Varázsfuvola-felvételek basszusai között). Különleges
élmény Fischer-Dieskau Öreg papja, aki ebben az előadásban a humánum
érzésén kívül az ész erejét is sugározza. A humort főként Hermann Prey
ellenállhatatlan kedvességű Papagenója jelenti - felér Erich Kunz és
Walter Berry klasszikus, "kanonizált" előadásaival -, a lírát pedig
Pilar Lorengar, akit a kritikusok a legtöbb érzéssel éneklő Paminának
tartanak. (Ingmar Bergman nagyhírű Varázsfuvola-filmjében hasonló
szerepértelmezésekkel találkoztunk!)
*
Ez a lemez még annak is új örömet szerez, aki a korábban szintén
kapható Klemperer-féle Varázsfuvolát már megvásárolta. Soltit sokan
tartják a technikai tökélyre törekvő, szigorú karmester
prototípusának, ám mind ez az opera, mind a tavaly bemutatott Cosi fan
tutte album azt mutatja, hogy nagy érzékenységgel képes újrafogalmazni
a Mozart-zene legfinomabb árnyalatait is.
*
A Varázsfuvola és a vele egyidőben kiadott Rózsalovag (SET 418-21)
lemezek értékét nagymértékben növelik a rendkívül gazdag kiállítású
kísérő füzetek. Tartalmas elemzéseken kívül az előbbi Oskar Kokoschka
világhírű Varázsfuvola-terveit közli nagyszerű színes nyomásban, az
utóbbi pedig Alfred Roller díszlet- és jelmezterveit az 1911-es
bemutatóhoz: e tervekhez Richard Strauss egész életében ragaszkodott.
A Rózsalovag is sztárelőadás; Regina Crespin, Helen Donath, Yvonne
Minton és az olasz énekes szerepében Pavarotti mellett a legjobb
figura Monfred Jungwirth Ochs bárója, aki a bécsi humor sziporkáin túl
a nagy C-t is jó erővel szólaltatja meg a basszus-skála mélyén.
*
Solti Otelló-lemezét (D 102 D 3) is nagy várakozás előzte meg. A
felvétel lényegében a megújhodott párizsi Opera produkcióját örökíti
meg, az előadás Amerikában is óriási sikert aratott a bicentenáriumi
ciklusokban. A szereplők: Carlo Cosutta (pompás tenorját Budapesten is
megtapsolhaltuk), a gyönyörűen éneklő Margaret Price és a zseniális
énekes-színész, Gabriel Bocquier, aki már jócskán túl van hangjának
virágkorán, de alakító készségét Tito Gobbié mellé helyezik. e az
egyik főszereplője Donizetti: A kegyencnő című operájának is (D 96 D
3), a címszereplő Fiorenza Cossotto és a hangjával varázst árasztó
tenorista, Luciano Pavarotti társaságában.
*
Lorin Maazel Porgy és Bess lemezéről írták a kritikusok, hogy
először szolgáltatott elégtételt a műnek mint igazi operának. Ez a
lemez két évvel ezelőtt már kapható volt, most az igénylések nyomán az
utánrendelés is megérkezett. E DECCA-lemezek hangminősége
hagyományosan a legmagasabb rendű, a közreműködő zenekarok (Soltinál a
Bécsi filharmonikusok, Maazelnál a Cleveland Orchestra) a világ
legjobbjai, és hírükhöz méltó színvonalon muzsikálnak.
Karajan mindig reflektorfényben áll, s ritkán több joggal, mint új
Salome-felvételével (EMI SLS 5139), mely hangtechnikai és művészi
szempontból egyaránt csúcsa a repertoárnak. A partitúra megkívánta
hatalmas dinamikai skála maradéktalanul hangzik föl. A Bécsi
Filharmonikusoknak nemcsak Mozart zenéje az anyanyelve, hanem
természetesen Richard Straussé is.
*
A viharzó fortissimók épp oly tüneményes természetességgel és
tisztasággal szólalnak meg, mint a lehelletnyi pianissimók. Karajan
"óriási formában van", címszereplője, Hildegard Behrens (tavaly
sikerrel szerepelt Budapesten is) minden elődjét túlszárnyalta, Birgit
Nilssont is beleértve. Csodálatos az új mezzo csillag, Agnes Baltsa
(Heródiás) is. José Van Dam (Jochanaan) manapság egyik kedvenc énekese
Karajannak - és teljes joggal. Szép színű hangja, árnyaltan gazdag
éneke, nagyszerű dikciója igazolja. A felvétel 1978-ban az angol "The
Gramophone" című szaklap (a szakma legtekintélyesebb folyóirata) első
díjas operalemeze volt.
Az oratóriumirodalom legnépszerűbb darabjai nálunk minden
bizonnyal Haydn művei. A Teremtésből ezúttal választékot is kínálnak a
boltok: egy-egy EMI (SLS 5125) illetve Eterna (8-26-746/7) kiadást.
*
Az előbbit Rafael Frühbeck de Burgos, a Hungaroton repertoárjában
is nagy sikert elért Carmina Burana lemez dirigense vezényli, az
utóbbit az NDK veterán oratóriumkarnagya, Helmuth Koch. Az EMI-lemez
mellett (a jobb hangminőségen és a hibátlan préselésen kívül) a
Philharmonia Zenekar és két szólista, Helen Donath és José Van Dam
jobb teljesítménye szól, az Eterna-lemez legnagyobb erénye Peter
Schreier művészete. Schreier kifejező ereje, szuggesztivitása minden
versenytársáénál nagyobb. (Ha a hallgató a rádiót kinyitva véletlenül
elkapja Schreier egy frázisát, nem szabadulhat tőle, fogva tartja őt
az utolsó hangig, - s még akkor is azt kívánjuk, bárcsak folytatná
még...) Robert Tear az EMI Teremtéslemezén semmiképpen sem mérkőzhet
vele. Schreier mellett Theo Adam és Regina Werner éneklik a szólókat.
(Az Eterna-lemez természetesen sokkal olcsóbb is!)
*
Az Évszakok új felvétele a DECCA-nál jelent meg (D 88 D 3), Doráti
Antal vezényletével. Ileona Cotrubas a női szólista; rendkívüli
sokoldalúságára jellemző, hogy repertoárja a preklasszikus művektől a
Verdi- és Puccini-hősnőkig terjed. (Rövidesen két Hungaroton-DG
licenc-lemezen is találkozhattak vele a gyűjtők: a Traviata
címszerepében és a Carmen Michaelájaként.) Werner Krenn, a stílusos
Mozart-tenor és a gyönyörű hangú Hans Sotin a partnerei. A művészi
összhatás talán némiképpen alatta marad Karl Böhm klasszikus
DG-felvételének (Janowitz, Schreier és Talvela a közreműködői), de a
DECCA-lemez hangzása minden tekintetben felülmúlja a korábbi
felvételt.
*
Peter Schreiert emlegetve nyilván többeknek eszébe jut, hogy az
énekes újabban gyakran emlegeti dirigensi terveit. A Bach-kantáták új
felvételén már e terveit realizálja: nemcsak tenorszólistaként, de
karmesterként is szerepel. A Deutsche Grammophon és az Eterna közös
kiadásában, az Archiv sorozatban egymás után jelennek meg Schreier
vezényletével Bach világi kantátái, s közöttük a legnépszerűbbre, a
Kávé-kantátára (hátoldalán a Paraszt-kantátával) hadd hívjuk fel itt a
figyelmet. Ésszerűen az olcsóbb Eterna-kiadást importálták (8-26-874).
*
A következő Bach-lemezek az ún. Kis misék (8-26-335/6) már a
ritkaságok gyűjtőit örvendeztetik meg. Nekik ajánljuk Dvorák Szent
Ludmilla oratóriumát is (Supraphon 50585-7), Vaclav Smetacek
vezényletével. Schubert Lazarus című drámai kantátájának új felvétele
előtt (Eterna 8-27-147) eddig csak egy húsz évvel ezelőtti létezett a
katalógusban. A XX. századi zene kedvelőinek pedig Stravinsky Miséjét
és Cantata című darabját (Supraphon 50 978) kínálják Karel Ancerl, a
nagynevű cseh karmester irányításával.
*
Végül az ária- és dallemezek polcáról Hermann Prey csodálatos
Schubert-dalait emeljük le elsőnek (Philips 6584 050). A legnépszerűbb
"Schubert-slágereket" tartalmazó lemez a Philips kedvezményes
sorozatában jelent meg, és nálunk is olcsóbb áron volt kapható. Hugo
Wolf Olasz daloskönyve (előadói: Edith Mathis és Peter Schreier) szín-
és karakter-árnyalatokban igen gazdag. Ez is DG-Eterna közös felvétel,
az utóbbi kiadás jelent meg nálunk, (8-26-923-4). A nagyszerű Edith
Mathis népszerűségét az mutatja a legjobban, hogy a szopránok közül
valószínűleg az ő hangját vették fel a legtöbbször lemezre.
Gigli nem szorul népszerűsítésre. Összes felvételét most
háromlemezes albumokban jelenteti meg az EMI. Ezekből az I. kötet (RLS
729) itthon is hamar elkelt. A kedvelt áriák mellett az
utánozhatatlanul hatásosan előadott olasz dalok is szerepelnek a
gyűjteményben. Olasz dalt kínál két másik (olcsóbb) lemez is: Giuseppe
Valdengóé (Supraphon 50884, aki Toscanini kedvenc baritonistája -
Jágója, Amonasrója és Falstaffja - volt a háború utáni New York-i
években, és Wieslaw Ochman lengyel tenoristáé (MUZA SXW 800), aki
mintegy tíz éve az európai élvonal egyik keresett énekese, Karl Böhm
és Karajan lemezein is szerepel, legutóbb például Böhm
Idomeneo-felvételének a címszerepében. Ő nápolyi dalokat szólaltat
meg.
Végül egy megjegyzés: mindez visszapillantás volt csupán, s ha az
év folyamán forgalomba került lemezek beszámolónk megjelenésekor már
csak elvétve találhatók a boltokban, kérjük Olvasóinkat: ne a
kereskedelmi hálózatot hibáztassák - ám e sorok íróját sem.
Uhrman György