Hungaroton Hanglemez Hetek - másodszor |
Tehát hagyományossá válik a HHH?
Jövőre még szebb lenne az alliteráció:
HUNGAROTON
HANGLEMEZ
HETEK
HARMADSZOR
szeptember 14-október 1.
Tavaly hangulatos volt, népszerű volt, sikeres volt - miért ne
ismételnék meg? A cél változatlan: megtartani méltó helyükön a magyar
zene alkotó- és előadóművészeit, és egy kicsit kitüntetni kultúránk
serény közkatonáját a hanglemezt. Profán megjegyzés: hajlandó ezért a
hanglemezgyár a zsebébe nyúlni? Hajlandó. Az amúgysem éppen drága
magyar művészlemezeknek 50 forint lesz az áruk a HHH idején.
Az idei hetek mintegy zenetörténeti áttekintést nyújt, előtérbe
állítva néhány reprezentatív kiadványt:
*
A hatlemezesre tervezett Magyar Gregorianum sorozat első lemeze
rendkívüli siker volt, aranylemez lett. Azóta a második megjelent, a
harmadik most kerül a közönség kezébe. Gondozója Rajeczky Benjámin, e
zene magyarországi termésének legkiválóbb tudósa; közreműködik a
Schola Hungarica együttese Szendrei Janka és Dobszay László
vezetésével. A sorozat 3. darabja a Nagyhét zenéjéből válogat, a
passiótörténet szereplőit vonultatja föl, így mintegy a modern európai
dráma egyik forrásához vezeti el a hallgatót. A magyar történelemben
oly sokszor fölidézett bibliai párhuzamokat érthetővé teszi, hogy a
Jeremiási siratók népénekként is megmaradtak a régi magyarság zenei
hagyatékában. Értékére nézve a gregorián zene nem marad el a középkori
festészet és építészet mögött, s e kincs magyarországi változatait
megőrizni, művészi világképünk részévé tenni, s továbbadni nemcsak
gyönyörűség, hanem kötelesség is - mondják a sorozat gondozói.
A magyar régmúlt másik zenei dokumentumát, Budavár zenéjét
(1490-1526) a Camerata Hungarica szólaltatja meg. Lemezei eddig
rendkívül sikeresek voltak, utalhatunk akár a késő-reneszánsz táncokra,
akár a Vietórisz-kódex vagy a Bártfai-gyűjtemény anyagára. A "Mátyás
király udvarának zenéje" című összeállítás után ezúttal a
Jagelló-korba invitálják a hallgatót, s ismét királyoknak szánt zenét
hallunk... Szerencsére Európa legkiválóbb komponistái is kapcsolatban
álltak a magyar udvarral... amikor a budavári palota falai között
Willaert, Hofhaimer vagy Stoltzer zenéje hangzott fel (ez a korabeli
"világszínvonalat" jelentette!) a szelíd, de tehetetlen II. Ulászló
bizonyára helybenhagyólag bólintott: "dobzse"... vagy II. Lajos és
ifjú neje, Mária királyné siethetett a táncba, hiszen idejük oly
rövidre szabatott Mohács előtt...
A Camerata Hungarica vezetőjének, Czidra Lászlónak a
muzsikuspályája igencsak eltér a szokványostól. Már diplomás
hangszeres művész volt, amikor fölfedezett magának és a magyar
közönségnek egy régi hangszert, a blockflőtét, s hozzá egy eltűnt
zenei világot, a magyar reneszánszét. Hangszerén azután úgy megtanult
játszani, hogy a szakkritika a világhírű Frans Brüggen, David Munrow
és Hans-Martin Linde egyenrangú társaként emlegeti. A magyarországi
reneszánsz zenéről Czidra bebizonyította, hogy él az, csak meg kell
szólaltatni, s lehetőleg úgy, ahogyan a régi századokban tették.
Megalapította együttesét; megszerezték a szinte már ismeretlen
korabeli hangszerek kópiáit (a pommereket, krummhornokat, dulziánokat,
lantokat, gambákat stb.), és egy igéző hangzásvilágot támasztottak föl
számunkra. A Hungaroton talán elsőként karolta föl vállalkozásukat; a
siker mindkét felet igazolta.
A zeneirodalom legnagyobb lángelméinek két monumentális alkotása
is szerepel a HHH programján. Bach Máté-passiójának páratlan fenségét
és szépségét nem kell külön méltatni. Most azonban különleges előadást
örökítettek meg. 1976 májusában egy vasárnap dél előtt, illetve este
csendült föl a passió teljes anyaga. A vezénylőpálcát Sándor Frigyes
tartotta a kezében: félszázaddal korábban ő volt a hangversenymestere
a legendás oratóriumkarnagy Lichtenberg Emil által dirigált
Máté-passiónak. E két időpont között a teljes Máté-passió sohasem
hangzott el Magyarországon. A hatalmas sikerű produkciót a Magyar
Rádió közvetítette és rögzítette.
A szólisták élén világhírű művészünket, Hamari Júliát említjük
elsőnek. Ő nemcsak a legnevesebb karmesterek oratórium-előadásainak és
lemezfelvételeinek szereplője, de a világ nagy operaszínpadain is a
legmelegebb taps és méltatás kíséri fellépését, a bécsi Staatsopertől
a milánói Scaláig és a Covent Gardenig. Kalmár Magda (akárcsak Hamari
Júlia) a Hungaroton János-passió felvételének is nagyszerű szólistája
volt. Kiváló fiatal baritonistánk, Gáti István ezúttal debütál
hanglemezen - ilyen nagy feladattal. Két vendégművész: a virtuóz
tenorista (és kontratenor énekes!) Zeger Vandersteene és a bécsi Ernst
Schramm az alkalomhoz méltó teljesítménnyel gazdagította az előadást.
Mozart Requiemjének előadása a hetvenedik évén túllépő Ferencsik
János új virágzásnak induló művészetét reprezentálja. Sokan ismerik a
Requiemhez fűződő legendákat a titokzatos, fekete ruhás idegenről, aki
megrendeli a halotti misét, s akiről a betegeskedő zeneszerző úgy
képzeli, hogy a Halál követe... A valóságban gróf Franz Walsegg kíván
emléket állítani feleségének s a legkiválóbb bécsi szobrászon kívül a
legkiválóbb komponistát is megkeresteti. Aztán a mozarti kéziratot
sajátkezűleg lemásolja, a cím lapon önmagát tünteti fel szerző
gyanánt. Az "ártatlan tréfa" persze senkit sem vezethetett félre.
Nehéz is lett volna e műben eltitkolni a zseni jelenlétét.
Lehotka Gábor kizárólag Johan Sebastian Bach műveit játssza új
lemezén. Mint a lemez ismertetőjében írja, ezúttal kedvére
válogathatott a program összeállításakor. Sem a régi hazai orgonák kis
hangterjedelme, sem a modernebbek durvább hangja nem korlátozta.
Akárcsak előző lemezén, Lehotka most is a váci zeneiskola új Jehmlich
orgonáját szólaltatja meg, igazolva, hogy az új orgonának - Bach
tréfás kifejezésével élve - "jó tüdeje van". Így kerültek a műsorba a
legvirtuózabb, technikailag legigényesebb művek, közöttük Lehotka
egyik kedvence: a c-moll passacaglia és fúga.
A fausti gondolat Lisztet egész alkotói pályáján elkísérte
(Mefisztó-keringők stb.), s a csúcsot éppen a Faust-szimfónia jelenti.
Dramaturgiájában a mű érdekes párhuzamot mutat Az ember tragédiájával.
A zene arról vall, hogy Faust és Mefisztó (valójában az ember két
énjének megszemélyesítője) elválaszthatatlan egységet alkot, s
kettejük nagy konfliktusát csak a Margitmotívum hangjaival oldja fel a
tenor szóló és a férfikar: "Az örök asszonyi emel magához". A vívódó
művész önportréját, mint Liszt sok más zenekari művét, Ferencsik János
a leghitelesebb hagyományok őrzőjeként rajzolja meg.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar immár egész Európában jól ismert; az
ERATO és az EMI cég is egymás után készít vele felvételeket. Maurice
Andréval készített lemeze itthon is az év egyik slágere volt. Az ERATO
és a Hungaroton közös produkciója a Divertimentók című kiadvány. Az
ERATO nyilván a Bartók- és a Weiner-művek hiteles magyaros karakterét,
lendületét méltányolja az együttes játékában, mi ezenkívül örömmel
fogadjuk a magas technikai színvonalat, a szép hangzás gyönyörét.
Weiner Leó két Divertimentója mindmáig a szerző két legnépszerűbb
alkotása, igazi nemes és magyaros "szórakoztató zene". De Bartók és
"szórakoztató" zene? Nos, a címet ő maga adta, s noha a mű igen súlyos
mondanivalót is hordoz (a II. világháború küszöbén keletkezett),
alkotója mégis mintha éppen most, e sötét években találna rá hitére,
optimizmusára. "Sohasem írt olyan dallamosan, olyan közérthetően, mint
ekkor..." így jellemzi Szabolcsi Bence azt a bartóki alkotó korszakot,
melynek nyitánya éppen a Divertimento.
Ha a Faust-szimfónia kapcsán Madáchra utalhattunk, Stravinsky
műve, A katona története viszont a Faust-legenda egyik távolabbi,
népmesei változatának is fölfogható. Stravinsky népszerűsége
napról-napra nő hazánkban is, egyre több alkotása szólal meg a
koncertteremben, a közeljövőben pedig az Operaház is
Stravinsky-bemutatóra készül. A zseniális orosz zeneszerző a
legkülönbözőbb stílusirányokat ötvözi egységbe. Ő is szintézisre
törekszik, bár a korál és a tangó, a jazz, a rag-music és a gregorián
elemeit, a nagy barokk és klasszikus mesterek sajátosságait is
összegyűjti.
A katona története Stravinsky és Ramuz barátságának bizonyítéka. A
Renard (A róka) burleszk-jellegű meséje egy másik barátság emlékét
őrzi: a cimbalomszólót a zseniális magyar művész, Rácz Aladár számára
írta Stravinsky. (Kettejük kapcsolatáról szóban is hallhatunk Rácz
Aladár tavaly megjelent lemezén.) A Három japán dal felvétele
pillanatnyilag csak a Hungaroton katalógusában szerepel. A Mihály
András vezette Budapesti Kamaraegyüttes századunk zenéjében
specialistának számít: nagyszerűen interpretálja Stravinskyt.
A Nagy Magyar Előadóművészek sorozatának új darabja Svéd Sándor
lemeze. Svéd a harmincas években a bécsi Operaház híres "magyar
kvartettjének" legfiatalabb tagja volt, az ötvenes években pedig az
egyik legnépszerűbb operaénekes itthon. A Tóth Aladár igazgatta
budapesti Operaház "hétköznapi estjeiből" is igazi ünnepet csinált.
Már maga a hang is csodálatos volt, hatalmas és tömör, mint Lawrence
Tibbetté és Titta Ruffóé, de még melegebb színű és bársonyosabb
amazokénál, s minden regiszterben teljesen kiegyenlített.
Énektechnikája, zenei biztonsága tökéletes volt - talán sohasem
hibázott. Igazi területe az olasz bel canto; főként Verdi-, de Mozart-
és Wagner-szerepekben is a legmagasabb teljesítményt nyújtotta.
(Barátja, Toscanini a Scalában nemcsak a Tell Vilmost énekeltette
vele, de Hans Sachsot is - olaszul!) A salzburgi fesztiválok, a
Metropolitan: mind-mind sikereinek színhelye volt. A most kiadott
lemez az ötvenes évek budapesti felvételeit tartalmazza; a régi
operaházi estéket idézi vissza a magyar zenebarátoknak, s bemutatja a
külföldi gyűjtőknek. Nem utolsósorban az idős művész köszöntésére
készült, de sajnos, elkésett. Amikor ezeket a sorokat írjuk, már
megérkezett a szomorú hír: Svéd Sándor nincs többé.
"Aki jó érzékkel hallgatja végig a lemezre rögzített Rómeó és
Júliát, az lelke zugmozijában egy ragyogó filmet perget" írja a
Shakespeare-lemezhez csatolt tanulmányában Mészöly Dezső, a
műfordítója. Hiszen Shakespeare darabját "az Erzsébet-kor mozija
gyanánt" nézték a kortársak. "Holt kulisszák helyett eleven emberfalak
közt játszódott a dráma..."
A darab ezúttal hangokban pereg, két évtizeddel ezelőtti
színészgárdánk legkiválóbbjaink alakításában. S mint annyiszor, ha
csillagos órája üt a művészetnek, fölragyog a varázs: a hangok mögül
színek, képek, emberek lépnek elő. Ez az 1961-es felvétel - méltó
módon Shakespeare legendájához és a veronai szerelmesekéhez - maga is
legendává vált. Ebből lép elő a zseniális fiatal Rómeó, hogy
egycsapásra megnyerjen mindent: hírnevet, életet, Júliát - és a
halált. Latinovits Zoltán csodálatos és tragikus pályájának nyitánya
volt ez a szerep.
A "legfényesebb árvák" utódának, az ezüstös fejjel is "fiúként",
fiatalon eltávozott Nagy Lászlónak állít emléket a másik irodalmi
tárgyú hanglemez, olyan költői személyiségnek - így méltatja Koczkás
Sándor -, akiben megvilágosodott a fölismerés: "Költészet nélkül csak
fél-szárnyú lenne az emberiség. S ha még életében is megérhette, hogy
"versei érvényt szereztek maguknak", azt gyakran éppen a
versmondóknak, költészete megszólaltatóinak köszönhette. Közöttük a
talán legkitartóbbnak és legszenvedélyesebbnek, Berek Katinak. ("A
szabályok mesternője, de a kánont is dúló rebellis - mindkettő ott él
Berek Katiban" - írta róla a költő.) Az ő előadásában izzik föl
előttünk a Rege a tűzről és jácintról, majd a Menyegző. S azután a
rövidebb versek között a talán legnépszerűbb, a Nagy Lászlót szinte a
világ és a költészet mindenségével szemben is egyénítő remek, a Ki
viszi át a Szerelmet? "A költészet kifejező és megítélő hatalom, de
nem megoldó" - vallotta a költő. A megoldás ránk vár, az emberiségre.
Uhrman György