6.5. Hi-Fi lemezhallgatás



   Elöljáróban leszögezzük, hogy a hangvisszaadás minőségét jelző Hi-Fi kifejezés és a sztereofónia nem okvetlenül összetartozó fogalmak. Az ipari fejlődés hozta úgy, hogy a jó minőségű berendezések kifejlesztésével nagyjából egyidőben történtek meg az első lépések a térbeli hangzás reprodukálása terén is.
   Ma már sok lakásban van Hi-Fi hangtechnikai berendezés. A lakás berendezésétől függően a készülékek vagy könnyen hozzáférhető, jól látható helyre tehetők vagy a lehető legyügyesebben elrejthetők. A Hi-Fi készülékek terén elterjedt építőkocka-rendszer nemcsak műszakilag kedvező, hanem egyszerűbben lehet belőlük a különböző alapterületű és bútorzatú szobákhoz megfelelő berendezést is összeállítani.
   A szoba ne legyen visszhagos. Ehhez legjobb, ha a padlót nagyrészben szőnyeg borítja és legalább két egymásra merőleges falat hangelnyelő tulajdonságú falvédővel vagy függönnyel takarunk be. Ha a helyiségben a hangcsillapítás nem egyenletes, a hangsugárzókat a jobban csillapított rész felé döntsük meg, vagy forgassuk el. Nem érdemes a hangvisszaadó lánc zajszintjét és torzítását sem a legkisebbre csökkenteni, ha a helyiségben a hang ütemében megcsörrenő dísztárgyak vagy zizegő ablaküvegek nyújtanak nem feltétlenül kívánt kísérő hangokat. Az ilyen berendezési tárgyakat a lemezhallgatás idejére távolítsuk el az egyébként homogén és diffúz hangtérből.
   Néhány szót a hangerőről. Tény, hogy egy jó minőségű berendezésen élvezet jó zeneművet nagy hangerővel hallgatni. Vajon ez veszélyes-e? Heti vagy havi néhány órás zenehallgatás a fül érzékelőit alaposan megmozgatja, és ezáltal késlelteti becsontosodásuk lassú folyamatát, vagyis nem káros. Viszont kisebb hangerő is nehezen viselhető el, ha a hangvisszaadás torz. Szomszédaink azonban valószínűleg nem értékelik nagyra, hogy az álmukat zavaró hang szinte teljesen torzításmentes. Legjobb a békesség, és ezért ha lehet szóljunk előre, hogy mikorra hívtuk meg lemezgyűjtő barátainkat. S ha hétköznap este 10 után erős kényszert érzünk, hogy 95dB-es szinten végighallgassuk Gustav Mahler: Dal a földről c. művét, használjuk berendezésünk teljes rangú részét, a Hi-Fi fejhallgatót.
   Némi hangtechnikai gyakorlat után felmerülhet a kérdés, van-e egyáltalán értelme a tökéletes hangvisszaadásért való küzdelemnek? Kétségtelen, hogy egy átlagnál jobb berendezésen nemcsak a kürt hangja hallható, hanem a billentyűzet működése is, bár erre azt mondhatjuk, hogy hozzátartozik a zenéhez. De mit szóljunk, ha hangsugárzóinkból a zongorista székének recsegése is élethűen szól, vagy a felvételről a stúdió előtt száguldozó motorkerékpárok hangja hallatszik. Gyakorlott füllel észrevehetünk egy-egy kevésbé sikerült montírozási helyet, és hallhatjuk hanglemezeinkről a csöves vágóberendezés erősítőjének búgását, belső barázdáknál a forgácselszívásból eredő zajt, sőt vannak galvanizálási - és préselési hibák, elő és utóhangok is. Persze ahogyan világszerte fejlődnek a kitűnő hangvisszaadó berendezések, a stúdióberendezéseknek, valamint a lemezgyártó és ellenőrző eszközöknek mindig egy lépéssel előbbre kell tartaniuk. A fő dolog azonban az, hogy a hangelemezjátszásban ne csupán technikai érdekességet lássunk, hanem elsősorban a lemezről megszólaló muzsikát hallgassuk és élvezzük.