6.3.2. Előerősítő mágneses hangszedőhöz



   Mozgómágnesű hangszedő jelének előerősítését kis zajú, nagy érzékenységű, nagy kivezérlési tartalékú és kis torzítású áramkörrel kell megoldanunk. Az áramkör bemeneti ellenállásának optimális értékét a hangszedőkhöz mellékelt adatlapon szokás megadni. Például a kereskedelemben külön is árusított Philips GP400 hangszedőre előírt terhelés értéke csatornánként 47kΩ, párhuzamosan maximum 250pF kábelkapacitással. Ne térjünk el a megadott bemeneti ellenállástól 10%-nál jobban! Az elérhető maximális jel-zaj viszony érdekében az előerősítőt mágnesesen is árnyékoló vasdobozba helyezzük (e célra alumínium vagy réz nem jó), a kész előerősítőt pedig -a kábelkapacitás csökkentése érdekében- a lemezjátszó dobozába a hangszedő-vezetékekhez legközelebbi helyre építsük be. Ügyeljünk arra, hogy zárt földhurok ne legyen az áramkörben a csatlakozóvezetékek hozzáforrasztása után sem. A brummszintet a lemezjátszókáván belüli elhelyezés kikísérletezésével lehet tovább csökkenteni.
   Az áramkör búgásmentes táplálására vitán felül a laposelemekből összeállított telep a legalkalmasabb. A csekély áramfelvétel miatt kikapcsolás nélkül is átlag 2-3 hónapig használható egy-egy telep. Viszonylag kedvező megoldás a lemezjátszóba épített előerősítő távtáplálására a lemezjátszót és erősítőt összekötő hangfrekenciás vezeték bal és jobb erén levő árnyékolás felhasználása.
   Hibás dugaszolással járó kellemetlenségeket előzhetünk meg azáltal, ha az erősítő stabilizált tápegységéből soros ellenállással csatlakozunk a tápfeszültséget vivő árnyékolásra, és az előerősítőben Zener-dióda állítja be a kívánt feszültségértéket. Ha ez a megoldás nagy dinamikus belső ellenállású hálózati tápegységnél az előerősítő jelentős mélyemelése miatt a hangerő-potenciométerek felcsavart állásában lengésekhez vezet, célszerű az előerősítőt saját hálózati tápegységgel ellátni. Kézenfekvő a megoldás, hogy a lemezjátszómotor bekapcsolásával egyszerre kapjon váltakozófeszültséget az előerősítő hálózati transzformátora is. Ezt a transzformátort úgy méretezzük, hogy 220V ±10 %-os hálózatnál se legyen túlgerjesztve, s az elkerülhetetlen szórás miatti 50Hz-es búgást a transzformátort kívülről körülvevő zárt rézlemezzel (rézfóliával) lehet kiküszöbölni.
   Egy hagyományos tranzisztoros és egy korszerű integrált áramkörös előerősítő áramköri rajza a 6.3. ábrán látható. A T1 tranzisztor (BC 109C) az 1 kΩ-os generátorellenállásnak megfelelő legkisebb zajú, Ic=0,2mA; UCE=5V-os munkapontban dolgozik.
   Az RC-RC visszacsatoló lánc a T1 emitterében levő ellenállással együtt alakítja ki a lemezvágási karakterisztika inverzét. Ezen öt elem értékét 1%-os tűréssel válogatva, az előerősítő frekvenciamenete az előírásnak megfelelő lesz. Ha a T2 tranzisztor kimenetére emitterkövetőt kapcsolunk, amelyet az egyik csatornában -2dB feszültségcsökkentésű ellenállásosztó, a másik csatornában pedig az előbbihez képest -2dB...+2dB átfogású beállító potenciométer terhel, a hangszedőcsatornák közötti aszimmetriát egyetlen frekvencián kiegyenlíthetjük. E beállítást 1000Hz 80mm/s vágási amplitúdójú jel lejátszásával és pontosan beállított antiskatinggel végezzük el.