6.2. Lemezjátszó vásárlása és üzembehelyezése



   Az Olvasó bizonyára kíváncsian várja tanácsainkat, hogy mit ellenőrizzen vásárláskor a lemezjátszón. Lehet, hogy csalódást okozunk, de azt tanácsoljuk, hogy legfeljebb a készülék külsejét nézze meg, nem sérült-e. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a legtöbb hazai szaküzletben ma még nincsenek meg sem a személyi, sem a tárgyi feltételek arra, hogy egy készüléket érdemben ki lehessen próbálni vásárláskor. Az olyan vizsgálatnak meg éppenséggel semmi értelme, amely során a lemezjátszó melletti asztalon teljes hangerővel próbálnak ki egy közép- vagy rövidhullámú táskarádiót vagy éppenséggel egy porszívót.
   Másrészt elég, ha a kipróbáláskor jónak viszonyult darabot szakszerűtlenül csomagolják vissza, például nem rögzítik a motort és a hangkart, vagy a tányért nem veszik le a csapágyról. Márpedig az egyik készüléknek sem tesz jót, ha hazaszállításkor a hangszedőtű néhány százszor odakoccan a lemezjátszó vázához, vagy a tányér tengelye valamicskét odébb hajlik. Pedig mindez megtörtént már, nem is egyszer.
   Vásároljunk tehát lehetőleg bontatlan gyári csomagolású lemezjátszót, és hazaszállítás után gondosan bontsuk fel a csomagot, majd nyugodt körülmények között végezzük el a főbb ellenőrzéseket. A beállításhoz fogadjuk el egy ismerős szakember vagy szakismeretekkel rendelkező lemezjátszótulajdonos segítő tanácsait és apróbb segédeszközeit.
   Keressünk lemezjátszónknak végleges helyet. Ez lehetőleg ne a szoba sarkában legyen, mert ott mindig nagyobb az akusztikai összegerjedés veszélye. A lemezjátszót szilárd polcra tegyük, olyan magasra, hogy egy kisgyerek ne érhesse el, de kezelése mégis kényelmes legyen. Legjobb, ha a lemez síkja az éles látás távolságával (kb. 30 cm) van szemünk magassága alatt. Olvassuk el a készülék leírásában, hogy vannak-e olyan csavarok, amelyek szállítás közben a motort, a tányért vagy a kart rögzítik. Üzembehelyezés előtt ezeket ki kell csavarni. Ellenőrizzük, hogy tányér nélkül a hajtómű működik-e, és ha igen, mennyire csendes a működése. Vizsgáljuk meg, hogy a tányér és a kar szabad mozgását nem akadályozza-e valami, például a készülék végálláskapcsolója. Helyezzük fel a karra az ellensúlyt és a hangszedőt, állítsuk be nagyjából a tűerőt. Tegyünk egy lemezt a tányérra, és álló helyzetben tegyük a hangszedőt a lemezre, csukjuk le az átlátszó porvédő tetőt. A készüléket ebben a helyzetben kell vízszintbe állítani, úgy, hogy a tányért 60...90 fokonként körbeforgatva a vízszintmérő ne mutasson nagy eltérést. Egy házi készítésű vízszintmérő képét a 6.1. ábrán mutatjuk be. (A vízszintezést meg lehet kísérelni egy sík lemezzel és egy parányi golyóval is.) Külföldi lemezszaküzletekben kapható e célra szerkesztett vízszintmérő, pl. Bip gyártmányú.
   Vízszintezés után ismételjük meg a tűerő beállítását, immár pontosan. A beállított értéket tűerőmérővel ellenőrizzük. Ezek vagy rugós rendszerűek (Correx Haag-Streit, Bern), vagy mérlegelven működnek (Shure SFG-2, Transcriptors). A rugós rendszerű erőmérők hátrányai, hogy a mérés nem a tű üzemi helyzetében történik, a rugó anyaga idővel kifárad, s a mérési pontosság csökken. A Shure gyártmányú erőmérő kis súrlódású késélcsapágyon nyugszik, a mérlegnyelv egyensúlyi helyzetének leolvasását tüköralátét könnyíti meg. E mérleg méréshatára két sávban 0,5...1,5, ill. 1...3cN, pontossága ±0,1cN.
   A Transcriptors cég tűerőmérője valódi kis mérleg, folyadéklibellával és kicsiny súlyocskákkal. A mérleg pici serpenyőjében el kell helyezni a beállítani kívánt tűerőnek megfelelő súlyokat, s a mérleg másik karján levő ellensúly finom beállításával a libellát ki kell egyensúlyozni. Majd a serpenyő gumibevonatára téve a hangszedő tűjét a karon levő tűerőbeállító eszközzel újból vízszintbe kell állítani a libellát. A gyártómű ismertetője szerint a mérleg 1/20cN és 5cN erő között működik, pontossága 1/50cN.
   Ezután állítsuk be az antiskatinget a lemezjátszó leírásában megadott módon. Vegyük figyelembe, hogy nedves lemezjátszáskor csökken a skating-erő. Ellenőrizzük, hogy a tű elölnézetben merőleges-e a lemezre, s oldalnézetben a függőlegessel kb. 15°-os szöget zár-e be.
   Kapcsoljuk be a készüléket. Stroboszkóptárcsával ellenőrizzük, hogy a fordulatszám az előírt értéknek megfelel-e, s a lemeztörlő nem fékezi-e túlzottan a tányér forgását. Csatlakoztassuk lemezjátszónkat az erősítőhöz, s egy sztereo beállítólemezzel ellenőrizzük az oldalhelyességet, a fázishelyességet és az áthallást.
   Ha mindez rendben van, hozzáláthatunk a kényesebb, zenei vizsgálatokhoz. A tányér fordulatszám-ingadozásait kitartott szóló zongorahangok hangmagasság-ingadozásaival ellenőrizzük. E célra javasolható pl. Beethoven Esz-dúr zongoraversenye, amely sokféle kiadású lemezen megtalálható. Keressünk ezek közül egy minél kevésbé excentrikus példányt. (Ha a kicsomagoláskor ujjnyomokat hagytunk volna a hajtómű felületén, alkoholos vattával mossuk le onnan, hogy ne okozzon kellemetlen hangmagasság ingadozást.)
   Vizsgáljuk meg a lemezjátszó frekvenciamenetét. Első benyomásokat frekvencialemez meghallgatásával (vagy mérésével) szerezhetünk. Mély hangok vizsgálatára valamilyen orgonalemezt (pl. Pachelbel: D-moll preludium), tuba- vagy nagybőgőfelvételt válasszunk. A középhangokat női énekhanggal, az egészen magas hangokat hegedű, triangulum és zenekari harangok hangzásával ellenőrizzük (pl.: Csajkovszkij: Olasz capriccio). A könnyűzene kedvelőinek egy elektromos torzításoktól mentes hangfelvétel meghallgatását javasoljuk (feltéve, hogy ma ilyet még találni lehet). A Hi-Fi kedvelők körében pár évig egy kitűnő jazzfelvétel a "You Look Good To Me" képviselte a hangvisszaadó lánc mércéjét (Oscar Peterson zongora, Ray Brown bőgő, Ed Thigpen dob).
   A hangszedő torzítását nagy dinamikájú zenekari felvétel lejátszásával ellenőrizzük. Különösen jók erre Berlioz és Wagner műveinek felvételei, a Fantasztikus szimfónia IV. és V. tétele, a Requiem Dies Ireae-ja, vagy az Istenek alkonya. A tranziens átvitel vizsgálatára Bartók Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre c. művét hallgassuk.
   A torzításvizsgáló zenerészlet után állapítsuk meg, hogy hallható-e búgás a hangszórókból, ha a motort ki-be kapcsoljuk, miközben a hangszedő egészen a lemez belső átmérőjénél a motor közelében van.
   Derítsük ki, hogy elérhető-e búgáscsökkenés, ha a lemezjátszó (vagy az erősítő) hálózati kapcsát a csatlakozóaljatba fordítva dugjuk be. Ellenőrizzük, hogy az általunk jobbnak ítélt esetben a hálózati kapcsoló a fázisvezeték áramkörét szakítja-e meg vagy sem. (E vizsgálatokat hozzáértő szakember végezze.) Ugyancsak ellenőrizzük, hogy a lemezjátszó hangfrekvenciás vezetékei nem okoznak-e parazita nagyfrekvenciás vételt vagy gerjedést az erősítőben. Ez különösen az esti órákban jelentkezik úgy, hogy lemez nélkül, felcsavart hangerőnél egy vagy több rádióműsor is megszólal. Az ilyen hiba elhárítása többnyire még a szakembereknek is fejtörést okoz, hatásos védelem legtöbbször "megfelelő" földeléssel vagy a "szükség szerinti" helyre beépített rezgésgátló kondenzátorokkal és ferrit csövecskékkel alakítható ki.
   Végül óvatosan végezzük el a kar dinamikai tulajdonságaira vonatkozó kísérletet (l. a 4.1.1. pont végén) és alkalmas mérőlemezzel vizsgáljuk meg a hangszedő követési képességét.