6.1. A lemezjátszó kiválasztása



   A kiválasztás többféle elv szerint történhet. Első helyen rendszerint a minőségi jellemzők állnak. Ezt követik a készülék kezelési kényelmével kapcsolatos követelmények. E két szemponthoz járul még egy harmadik is, hogy a kívánt készülék mennyiért kapható.
   Minőségi jellemzők tekintetében Magyarországon az érvényben levő szabvány, az MSZ 11134/1...4-77 a mérvadó. Ennek alapján három kategóriába kell a hazai forgalomban levő készülékeket sorolni, amelyek közül az I. jelzésű a legjobb. Mivel ezt a besorolást a vásárlók rendszerint nem ismerik, a 6.1. táblázatban tájékoztatásul közöljük a legfontosabb adatokat. Érdemes ezeket összevetni az ugyancsak ismertetett DIN 455000 szabvány megfelelő értékeivel, amelyet nemzetközileg Hi-Fi sszabványként tartanak számon. Az előírások segítséget jelenthetnek a számos készüléktípus közötti eligazodásban.

Gyakran előfordul, hogy gondolatban meghatározzuk a venni kívánt lemezjátszó árát. Ha vásárlás előtt alaposan tanulmányozzuk a különféle készülékeket, rádöbbenhetünk, hogy igényeinket csak egy drágább készülék elégítené ki. Ha így van, igyekezzünk gazdasági lehetőségeket keresni, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a minőségi igényeket úgyis hamarosan igyekszünk majd eredeti elképzeléseink szerint kielégíteni. Az ilyen vargabetűk azonban mindig többe kerülnek, mint a mértékletes nagyvonalúság vásárláskor.

A kezelési kényelemről a hangkar és a hajtómű ismertetésekor már szóltunk. Érdekes, hogy ez a szempont a tengerentúli vásárlóknál milyen korán döntő jelentőségűvé vált (Amerikában már a normál lemezekhez készítettek automatikus lemezjátszót, az első modell 40kg súlyú volt). E tekintetben ma már három csoportba sorolhatjuk a lemezjátszókat. Az első csoportba tartoznak a kézi, manuális lemezjátszók. Ezeknél a kart kézzel kell a kívánt barázda fölé helyezni, a leeresztés karemelővel végezhető, a hangszedő a lemez utolsó barázdájában mindaddig fut, amíg onnan ki nem emeljük azt (a modulálatlan barázdában a tű alig kopik).
   A második csoportba tartoznak azok a félautomatikus készülékek, amelyek a kart önműködően a beállított átmérőjű lemezre helyezik, a lemez lejátszása után a hangszedőt felemelik a lemezről, s a kart nyugalmi helyzetébe viszik vissza. Ezek iránt egyre nagyobb az igény, mivel kezelésükhöz nincs szükség kézügyességre.
   A harmadik csoportba tartoznak a teljesen önműködő lemezjátszók, amelyek az előbbin kívül még lemezváltó szerkezettel is rendelkeznek, és hat-nyolc azonos -esetleg különböző- átmérőjű hanglemez folyamatos lejátszására alkalmasak. Ezekben többnyíre bonyolult mechanikai áttételek, újabban elektronikus vezérlő áramkörök is találhatók. Mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy jó minőségű, értékes lemezt nem szabad lemezváltással lejátszani. E készülékek működésekor ugyanis a váltótengelyen tárolt lemez a tányéron forgó lemezre esik rá, s a lemezekre tapadt porszemek elkerülhetetlenül bekenődnek a lemezek barázdáiba. Mivel lemezváltós készülékhez lemeztisztító nem használható (hacsak az nincs a hangszedőre erősítve) a lemezek alapzaja előbb-utóbb észrevehetően megnövekszik.
   Ugyancsak a kezelési kényelem kapcsán említjük meg, hogy a lemezjátszó külső formájának a többi hangtechnikai berendezéshez lehetőleg harmonikusan kell illeszkednie. Ezzel semmi gond nincs, ha a lemezjátszó az erősítővel és netán a hangsugárzókkal is egybe van építve, avagy egyetlen gyárból származik. Hazánkban azonban a három legnagyobb elektroakusztikai vállalat közül jelenleg csak egy gyárt lemezjátszót, és annak formaterve sajnálatos módon még az ugyanazon gyárból kikerülő erősítőkhöz sem illeszkedik...
   Különböző hazai és külföldi gyártmányú készülékek szemrevaló összeválogatásán kívül gond lehet még az eltérő szabványok szerinti elektromos csatlakozók összekapcsolása is, bár ez némi "lelkesedéssel" gyorsan megoldható.
   Házi stúdió tervezésekor gondoljunk mindig a régi közmondásra, amely szerint minden lánc olyan erős, mint annak a leggyengébb láncszeme. Nincs értelme egy kitűnő erősítőre közepes minőségű hangsugárzókat kapcsolni, vagy egy kiváló lemezjátszóban olcsó hangszedőt használni. Vezérszavunk legyen tehát a minőségi egyensúly. Minthogy a minőség és az ár között viszonylag szoros kapcsolat van, nagyjából az alábbi arányok betartása egyben minőségi egyensúlyt is jelent.

I. Egyszerű berendezés

Lemezjátszó: 1,0x
   Rádiókészülék+hangerősítő: 1,8x
   2 darab hangsugárzó: 1,2x

II. Sokoldalú berendezés

Lemezjátszó: 1,0x
   Rádiókészülék (erősítő nélkül): 1,0x
   Magnetofon: 2,Ox
   Előerősítő-végerősítő: 1,3x
   2 darab hangsugárzó: 1,5x
   Sztereo fejhallgató: 0,2x

A 6.2. táblázatban összefoglaltuk az elmúlt években hazánkban kereskedelmi forgalomban árusított lemezjátszók és az ez idő alatt népszerűvé vált külföldi hangszedő típusok néhány műszaki adatát (6.3. táblázat). Ezek tetszés szerinti erősítővel működtethetők. Erősítővel és hangsugárzóval egybeépített készülékekről az utóbbi időben több részletes tájékoztatás is megjelent a szakfolyóiratokban.